amerika 8

Tampa repülőterén a hosszú kényszerpihenő alatt a sokadik sör után nekifogtam az élmények rögzítésének. Öt lapot firkáltam tele.

Szólnak, késve indul a gép. Állítólag Newarkban szakad az eső és nem tud fogadni. Lehet, hogy csak három óra az elcsúszás, de az is lehet hogy több. A Tequila Taco bárban ücsörgök. Szép ez a reptér. Az első sörnél elkérték az útlevelem. Csak később vettem észre a feliratot, mindenkivel ezt teszik. Pedig a hiúságomnak jól esett, hogy kiskorúnak néztek de hát a tolókocsis aggastyánok is ugyanígy jártak. Zéró tolerancia. Mindenféle népek vannak ittenfele. Furcsamód majd mind amerikaiul beszél. Könnyű nyelv. Elég ha egy szót tudsz - dollár- és már nem tudsz elveszni. A várakozási időt többnyire táplálkozással teszik elviselhetőbbé. Könnyen felismerhető ki várt sokat a gépére. A második sör után óvatosságból megkérdeztem, hogy ismét mutassam-é meg a pászportomat, de mosolyogva elhárították. Azért van itt bizalom. Újabb termetes test takarja el előlem a panorámát. Bárhová nézek csak a hátát látom. Néhány órája még a mexikói öböl smaragdzöldből mély olivazöldbe átmenő langymeleg vizét bámultam ugyanígy. Körülöttem pelikánok vadásztak apró halakra, melyek tömött rajokban cikáztak és sűrűn koppantak vízbe merülő testemen. Ezt hívtam florida masszázsnak. Florida látszólag szép és gazdag. Közelről nézve viszont más a helyzet. Az ingatlanok tucatjain kinn az eladó tábla. Az egykor túlzsúfolt utak most kellemesen járhatók. A nagy fellendülés idején olyan intenzív építkezésbe kezdtek, hogy a hazai ipar nem győzte sítrakkal (gipszkarton szárazfal). Kinából pótolták a hiányt. A nedves, meleg klíma viszont hamar előhozta a kínai termék silányságát. Olyan anyagok is kerültek a gipszbe, melyektől a fal fekete levet eresztett és elviselhetetlen bűzt árasztott. Ilyen házak tömegestül épültek. Munka és pénz nincs, meleg viszont minden mennyiségben. Az ember meg csak elgyönyörködik egy ideig a garázsajtó előtt elkocogó tatuban vagy a fekvőtámaszokat nyomó gyíkokban mindaddig míg a homlokáról patakzó izzadság el nem homályosítja a látását. A reptéren a légkondicionált csarnokokban természetesen elviselhető a hőmérséklet. Itt viszont az idő eltöltése ami gondot okoz. Majd mindenki online lóg. Laptopon, cellphone-on meg mindenféle kütyükön. Az ég már mindenütt fekete. Nagy zuhik lehetnek. Még elnézelődöm a virtuális világba merülők hadán egy ideig majd a kapuhoz cipelem magam. Több mint ötórás késéssel elrugaszkodunk florida földjétől.

amerika 7

Mielőtt még elrepülök Floridába gyorsan elmesélem, tegnap a Soho-ban jártam. A közepes forgalom lehetővé tette, hogy aránylag hamar át lehetett jutni a Holland alagúton. A Soho, miként a neve is jelzi a Houston streettől délre eső terület (SOuth of HOuston street) a művészet fellegvára. Galéria galéria hátán és ha még ez sem elég, akkor ott az utca. Lépésenként egy-egy művész utcatárlata. Az egyiknél hosszabban időztem figyelemre érdemes képei miatt. Elbeszélgettem a festővel. A szakállas, szemüveges fiúról hamar kiderült, magyar származású és büszkén villantotta magyar tudását. Odatolt elém egy mappát kérve írjam le az email címemet. Mellé kanyarítottam egy gyors portrét róla. -Király- mondta miközben egészen az orráig emelte a füzetet. Akkor vettem észre milyen sokdioptriás szemüveget hord. Elképzeltem amint festi nagyméretű vásznait és még jobban tiszteltem. Magával ragadott a városrész hangulata. Tovább is időztem volna ha le nem szakad az ég és ha itt esik, akkor nagyon.

amerika 6

Andy Robinson fészkelődik a széken. Zavarban van. Ülünk a napsütötte tornácon és beszélgetünk míg rajzolom. Megkopott lemezeit mutogatja közben. Megrágta őket az idő, miként Andyt is. Az egykoron neves dalszerző, zenész, énekes kezéből elfolytak a milliók és a léha élet, a drog, az alkohol mély nyomokat hagyott rajta. Nagyszerű billentyűs volt de pengetni jobban szeretett. Bob Dylan csapatát menedzselte egy ideig, mesélte és mikor kértem egy mosolyt mindjárt megemlítette milyen sokba van neki az a híd a szájában. Hálás volt a rajzért és mindenáron reggelit akart készíteni. Nem tudtam lebeszélni róla. Olajban tocsogó tojással és kőkeményre sütött bacon-nal hálálta meg a portrét. Csoszogva kísért az ajtóhoz. Sic transit gloria mundi.

amerika 5

Előre be nem tervezett programokban bővelkedik utazásom. Ezek közé tartozik a tegnapi kaland is. Kevin barátunknak van egy "marinája" valahol Woodbridge közelében. Ez egy igen szolid jachtkikötő teljes infrastruktúrával. Tengerre magyar. 40 km-es átlaggal, már ahol lehetett, körbehajóztuk az "alma" csutkáját ( East River, Hudson stb.). Az idő nem kedvezett, ennek folytán többnyire rendesen hullámzott, fújt és esett. Mármint a víz a szél és az eső Ettől eltekintve nagyon élveztem. Kétszer álltunk meg. Egyszer ebédelni a Boat Basin Cafeban és egyszer a Chelsea Piersnel házi sört dönteni és elütni 200 golflabdát. Sörből is és golflabdából is megárt a sok. Visszafelé a jókedvű Kevin a nyakam köré tekerte a csillagossávost és közölte, mostantól én vagyok a kapitány. Ekkor már kifejezetten viharos volt az idő és a hullámok is méteresek voltak. Ha nem lett volna műholdas navigáció a sötétben akkor most vagy Kubában vagy Liverpoolban lennék. Kevin közben révült állapotban táncolt és gajdolt a fedélzeten. A végén persze visszavette a kormányt mikor már jól kitombolta magát. Jó volt az egész nap és feledhetetlen.

amerika 4

Gyuri Hollósy torzója (Kathy B)

Szoborpark

Hamilton. Princeton mellett. 35 hektáron több mint 250 szobor vagy annak látszó műtárgy. Minden ízlést és ízléstelenséget kiszolgáló hatalmas létesítmény. Míg a mi szoborparkunk a közterekről kiutált, kiebrudalt plasztikákat gyűjti egy helyre, addig itt a kertépítőkkel összefogva kalandparkká, minden szükségletet kielégítő szórakoztató centrummá, iskolává és még sok minden mássá alakították a rendelkezésre álló területet. Rendezvényeket, konferenciákat meg mindenféle társas összejöveteleket is tartanak és étteremben alig lehet asztalhoz jutni. Néha elsuhan mellettünk egy-egy elektromos golfautó melyben az itt alkotó ifjú növendék szobrászok rohangálnak. A Princeton-i egyetemen láttam ilyent legutóbb. Hogy egy kicsit otthon érezzem magam, beálltam a sorba. George Segal alkotása a nagy gazdasági válság hangulatát idézi.

Ezután gyorsan belemenekültem egy megmintázott embernagyságú Manet képbe majd körbetekeregtem a mesterien kialakított erdei útvesztőben és utána megsimogattam néhány bronzállat fejét. A zuhanyzó nő festett alakja annyira életszerű volt, hogy az anyák eltakarták a kiskorúak szemét. A park nagyobb részét nem tudtam megnézni, mivel alig tölthettünk ott néhány órát, de így is a kellemes emlékeim között a helye. A hálón mindenki meglátogathatja.

amerika 3

Váratlan esőnap. L.L. Cool Joe a műhelybe dolgozik. Panaszkodott, elvesztette a tíz évvel ezelőtt róla készült rajzot. Egy bárban rajzoltam akkor róla. Sört szorongatott. Most kalapácsot. Kérte, így örökítsem meg az utókornak, ha lehet. Lehet, mondtam. L.L. Cool Joe most boldog. Mi Joek már csak ilyen joek vagyunk :)

amerika 2

Magyar Tanya

Gyönyörű penszilván tájon haladunk. Feltűnik a távolban két pirosfehérzöldre festett villanyoszlop, jelezve netovább. Befordulunk. Az út egyre meredekebb. Feltűnik egy épület, melyet magyar és amerikai zászló díszít. Ez a Magyar Tanya. Füves - mérgesszömörcés (poison ivy) parkolónak használt területek megteltek kocsikkal jelezve, itt telt ház van. Ma van az éves magyar - magyar találkozó napja. Az emberek tárt karokkal üdvözlik majd gyorsan kibeszélik egymást. Máris otthon érzem magam. Nemrég készült el a medence, mesélik. Korábban a tóban fürödtek, hol most vízsugarak törnek a magasba. Gyorsan fogy a már-már szinte ehetetlen gulyás és kolbász meg a sör, holott az áruk legalább annyira teltkarcsú mint akik mérik. Arra számítottam, hogy idegen leszek a kovbojok között de ezen a napon a forgatókönyvet a véletlen írta. A medence partján összetalálkoztam régi barátommal, Lacival. Ahogy mondjak, néztünk mint a moziban. László barátom volt a tudósítója a tizenhét évvel ezelőtti konfliktusomnak, melyben perbe keveredtem a Hirlapkiadóval. Az ő munkássága is hozzájárult, hogy letepertem a gigászt. Meglepve értesültem, hogy azt az itteni magyar lapot mely korábbi kiadójának évekig magam is dolgoztam, ma ő cipeli a hátán. Kicsi a világ. Jót dumáltunk és már az sem számított, hogy a sör is ihatatlanul rossz volt. A focipálya felől üvöltözés hallatszott, hol egy-két magyar összehajolt. Ököllel. Nincs ebben semmi meglepő, mondják a törzsvendégek. Minden évben ez van. Magyar folklór. Egyik szeme alatt piros karika a másik alatt zöld. Jó lett volna a tömeget kihasználva egy kis aprópénzre szert tenni így hát utána jártunk, lehet e itt rajzolni. Hogyne, mondták és megneveztek egy szemérmetlenül nagy összeget, melyet előre be kellene fizetnem. Szerencsére nem ettem meszet. Maradtak a barátok. Őket rajzoltam, cserébe meg itattak. A végén már nem is törődtem semmivel. Az egyik sátor alatt sírva vigadt néhány idős úr. Ők ezt még így szokták meg odahaza. Az ifjúság viszont már a szavukat sem érti és csak tágranyilt szemmel csodálkoznak. Így is lehet mulatni? Mikor a nap elindult lefele a hegy mögé mi is elindultunk felfelé a szömörcésbe a kocsihoz. Az úton még búcsút intettünk a trikolórnak és kikerültünk egy kivasalt csipmankot. Ismét Amerikában voltunk.

amerika 1

Ez az a bejegyzés, melyet otthon majd át kell írnom ékezetes billentyűkkel, viszont ez a kis történet is jelzi a külvilágnak, hogy még megvagyok.

Egy éjszaka az esőemberrel

Történt pedig egy napon megfordulva Pennsylvaniában, szállásadóm rendelkezésemre bocsájtotta a világ legkényelmetlenebb vendégágyát majd mielőtt jó éjt kívánt volna figyelmeztetett, hogy éjféltájt zajt fogok hallani. Akkor szokott megérkezni az egyik lakója aki egy kicsit a filmbeli RainManre emlékeztet. Az ágy úgysem hagyott aludni ezért éberen vártam az érkezőt. Jött az éjfél és vele együtt ékezett az ígért zörej is. Először csak halkan, szerényen később egyre erősebben végül türelmetlenül, hatalmas hangerővel forogtak a kulcsok a zárban. Egy idő után már hangos szitkozódás is kísérte a kulcszörejt. Egyszer csak végre beszakadt az ajtó és beesett rajta egy cingár, köhögő-harákoló emberke. Az oldalán hatalmas kulcscsomó lógott, szinte elhúzta vékony alakját. Szobájának ajtaja mindjárt a bejárat mellett volt ezért szinte azonnal megismétlődött az előbbi művelet. Hosszú percekig próbálgatta a kulcsokat. Egy idő után sikerrel járt és csak a sűrű krákogás, köhögés jelezte jelenlétét. Alig telt el néhány perc és a szükség a fürdőszobába kényszerítette. A testtartása arra utalt, hogy a dolga sürgős, de a már korábban megismert zajos művelet ismét eltartott egy ideig. Az ajtaját gondosan nyitotta-zárta maga után, de az irdatlan mennyiségű kulcs minden alkalommal hatalmas kihívás volt a számára. Mivel idegesíthette őt is a sikertelen próbálkozások nagy száma, ezért egy idő elteltével felkapcsolta a villanyt is. Bizarr látványt nyújtott egy szál gatyában hatalmas kulcscsomóval. Valami gond lehetett a veséjével, mert háromszor is megismételte az éjszaka folyamán. Az utolsó fordulónál észrevette, hogy nincs egyedül és ez fokozta zavarát. Olyannyira, hogy egyáltalán nem találta meg a zárba illőt és legvégül visszament, bezárkózott a fürdőbe válogatni. Reggel kulcscsörgésre ébredtem. Frissebb volt mint az éjjel és hamarabb meglelte a zárba valót. Udvariasan elnézést kért, hogy zavart és egyúttal közölte, hogy mosni megy meg hogy az apja magyar volt a nagyanyja meg cseh vagy bosnyák de leginkább orosz ami nem is lényeges mert úgyis mindhárom egy országban van valahol neki meg dolgozni kell menni, meg minden. A hosszú monológba úgy belefáradt, hogy nem találta meg a bejárati ajtó kulcsát. Végre kitalált de kis idő után hosszabb zárzörej kíséretében visszatért. Behozta az újságot a tornácról. Még bemutatott utoljára egy kulcscserkész mutatványt. Az utcáról már csak a távolodó krákogással vegyülő csoszogás halkuló hangja hallatszott. Most ismét csend van.

gyorstalpaló

Ry Cooder
Uploaded by hotrockers. - Explore more music videos.

Elutazás előtti utolsó jó cselekedet, melyben kisegítem marabut.
1. Rámész az oldalra.
2. Megkeresed az "add to blog" menűpontot és ráklikkelsz.
3. Az embedable player ablak tartalmát kijelölöd és kikopizod.
4. Blogodnál új bejegyzést indítasz, és átállítod HTML szerkesztésre.
5. Beilleszted a kikopizott tartalmat.
6. Ha nagy a méret, mint jelen esetben, akkor átírod kb. 420X340 pixelre.
7. Visszaállsz írás módba és folytatod a bejegyzést.
Ennyi
Na most már valóban befejeztem. Viszlát augusztusban.

hattyúdal

Csakhogy a fületekbe csengjen a hangom. Júliusi búcsú koncert. Tulajdonképpen csak azért fakadtam dalra, hogy utána teljes odaadással élvezhessétek ezt a nemrég talált gyöngyszemet. Augusztusban ugyanitt :)
PS: In memoriam szlovák nyelvtörvény :))

Az összefércelt armada

Sok a teendőm elutazás előtt, ezért úgy terveztem nem ülök le a géphez. Most mégis megteszem. Erre késztet a tegnapi látogatás. Beugrottunk Szacsihoz, az egykori osztálytárshoz. Amint beléptem, mindjárt észrevettem a könyvespolc felett édesanyja fotója mellett azt a szénrajzot, melyet még 1963-ban készítettem alvó nagyanyjáról, kit igen szerettünk. Két hatalmas kép terpeszkedett a kis szoba két falán, mely uralta a teret, holott az egész helység zsúfolva volt képekkel. Mindkettőt megviselte az élet. Az egyiket egy takarítónő gondos keze maszatolt szét, míg a másikat maga a mester tépte ezer darabra. Elmesélte a történetét, mely annyira jellemző erre a régióra. Külön kis díszszemlét állított fel papír seregéből és a kacatokból összeállított sárkányait is mozgásba hozta. Kis időre visszatért az ifjúságunk mely egyetlen erénye volt egy hülye korszaknak.

"L"nézést

Ez a hónap blogisztikailag nagyon "vékony" lesz. Váratlanul jött ez az amerikai út ezért sok olyan dolgot kell hirtelen lerendeznem, mely még várhatott volna a sorára. Ráadásul Murphy csak erre várt. Minden elromlott ami elromolhatott és ha nem, akkor csak úgy csinált. Az elkövetkező néhány hét talán kárpótol majd és minden olyan lesz, mintha a holdon járnék. Hazatértem után sem marad sok idő a lazulásra, mivel augusztus végén már kezdődik a Vidor fesztivál. Elnézést kérek barátaimtól, kollégáimtól és mindazoktól kik rendszeres jelenlétemre ezen a felületen mindig számítottak, számítanak. I'll be back!
Távollétemben hogy feledhetetlen maradjak, gondoskodjék e videó. Nagy merészség tőlem közszemlére tenni súlytöbblettel bíró corpusomat, de énnékem már az is örömet okoz ha rajtam röhögnek. Keep smiling!

Ez a mini kótdazűr, melyet én egyszerűen csak prolibícsnek hívok, nem az első a családban. Atyám is hódolt e szenvedélynek. Igazi, rusztikus havajt varázsolt magának bizonyítva, hogy a fa nem esett messze az ő almájától.

sztriptíz

Levetkőztetnek. Mint divat volt a háború után. Ha már nincs mit levenni rólad, add a ruhát. Ha lehet, a bőröddel együtt. Szociálisan érzékenynek álcázott offshore lovagok nyomják fejünkhöz a stukkert. Sikerült egy olyan vagyonadót megszavazniuk, melynek nagyobb részét megint a létminimumon tengődők fogják megfizetni. Akinek igazi vagyona van, az nem itt tartja. Egy élet alatt összevakart ingatlan viszont sarcra kész. A legpofátlanabb része a törvénynek az, hogy akinek az apanázsa nem haladja meg a hatvanezret, az nem mentességet hanem csak kedvezményt kap. Most termelik ki a hajléktalanok következő generációját. Felkérték a bankárokat a szolidaritásra. Hangosan kiröhögték őket. Nem maradt más mint a bőrünk. A tímárok már fenik a kést.