2010. július 31., szombat

dráma a printer streeten


Éjjel esett. A függőágy elázott. A tervem az volt, hogy elnyúlok benne és semmit teszek. Ennek most lőttek. Kiraktam a napra száradni és elugrottam a The Cartoonist nevű kocsmába. Könnyen ment a navigáció, mert a címet tudtam. 76 Shoe Lane, London EC4. Jártam itt többször Mark-kal, Terry-vel. Beírtam tehát a címet a Google Map keresőbe és átváltottam street view-ra. Hogy megváltozott minden. A megadott címnél egy kis utca és a neve is Little New Street. Bekukkantok, hát ott a pub. A külső falon még mindig ugyanazok a karikatúrák vannak. A kocsma túlsó felén kezdődik a Printer Street. Elmentem a sarokig és befordultam. A google street view kocsija ép ott vágott ketté egy gyalogost. Még most is ott van. Hogy mik meg nem történnek? Pedig a lábamat sem tettem ki. Közben az ágy megszáradt. Na, pá!


2010. július 30., péntek

kaszinótojás


Reggelire valami könnyű étekre vágytam. Rendeltem egy kaszinótojást. Nem bírta a gyomrom. Vagy a kaszinóval van baj, vagy a tojás volt romlott. Diéta kell. Nagy nemzeti diéta.

2010. július 28., szerda

csapat


A Modern Francia Karikaturisták Csoportját az ezernyolcszázas évek végén Alfred Le Petit így rajzolta meg.


A kétezres évek elején a magyar karikaturisták egy csoportja meg így látta saját magát.
Mi ebből a tanulság? Az égvilágon semmi.

ardennes-i ufo


- Hiszem amit látok - mondja, aki már kinőtte a meséket, a mikulást, a jézuskát. Én is így gondoltam. A kilencvenes évek második felében egy csendes július végi estén az ardennekben hárman ülünk a tó partján jupilert kortyolgatva. Mint mindig, möszijő vitte a szót. Már sokszor hallottam a meséit ezért a csillagos eget bámultam. Először azt hittem a szemem tréfál meg, ezért jobban koncentráltam. A fejem felett egy igen fényes csillag haladt. Nem is haladt, szökdécselt. Néha megállt majd lassan mozgott tovább azután hirtelen egy nagyot ugrott oldal irányba. Nem tarthattam magamban az élményt.- Fiúk - mondtam - egy ufo lődörög felettünk. Először azt hitték szórakozom, de miután megmutattam az objektumot annak eltűnéséig, mintegy fél órán keresztül követtük most már hárman a szemünkkel. Mint mikor a gyermek egy tükörrel ugráltatja a fényt a falon. - Hogy zigzagol - állapította meg néha möszijő. Azóta az a mondás járja mifelénk, ha valaki nem jár egyenesen, hogy zigzagol mint az ardenni ufo. Láttam, tapasztaltam, mégsem hiszek benne. Akkor már inkább a mese.

2010. július 27., kedd

innováció

Az ember használja a fejét. Bármiből lehet bármi. A meleg előbb letompította majd felturbózta az agysejteket és így született meg a hűtéstechnika ezen új gyöngyszeme. A cippottine után már ez a második korszak alkotó találmányom. Tessék már felfigyelni rám! EU támogatást is elfogadok :D

izom


Nézegettem Lakatos Feri rajzát a Ludas Matyi blogjában és eszembe jutott, hogy ilyet én is csináltam tíz éve. Előkerestem és rájöttem, azért vannak különbségek.

kedves vezér


A kedves vezér jól megfenyegette a szomszédját és a világot. Sokat tanult az apjától és keveset a történelemből. Nem tudja és nem is akarja tudni, hogy a huszonegyedik század már nem viseli el az elhasználódott eszméket. Egyre inkább egyedül marad a világban. A diktatúrák és népvezérek ideje lejárt. Lejárt?

2010. július 23., péntek

faceage


Jack küldött egy Photoshop plugin-t, mely sajna csak félig működik a gépemen, mivel csak egy nagyon régi photoshop-om van. Azért így is le tudtam tesztelni a FaceAge nevű programot. Bevisz az ember egy fotót, megad néhány pontot, a kívánt súlyt és kort és a program máris átvarázsolja a karaktert az adott paraméterek szerint. A mellékelt ábra mutatja, hogy képzel el a program egy 64 évesen készült fotó alapján 60 évesnek. Mindjárt jobban érzem magam :)

2010. július 15., csütörtök

tip-top shop

Elvtársbajtárs, polgártárs! A túlélés elengedhetetlen kelléke az árpádsávos pufajka. Féláron, amíg a készlet tart. Ajándékba adunk hozzá egy kommunista kiáltványt és egy bibliát.


air race

A red bull szárnyakat ad és elhúz. Idén nem lesz repülő show a Duna felett. Csendes lesz a rakpart augusztus huszadikán. Se kenyér, se cirkusz vagy ahogy ma mondják - fel is csút, le is csút.


Hol ?!

2010. július 14., szerda

katorzzsüljé


14 Juillet. A Bastille napja. Ma trappol végig a légió az izén, na hogy is mondják, a sanzelizén. Élen haladnak a szakállas, kötényes, kalapácsos rejtői figurák mint mindig. A nagy francia parádé napja. Gaudi doktor hiányzik a menetből :)

kaktuszok


A levegő forró, a kertben virágoznak a kaktuszok. Tiszta Mexikó. Csak a taco, a tortilla és a sombreró hiányzik. Vagy nem :)


2010. július 13., kedd

lázár listája


Hódmezővásárhely fura ura úgy döntött, hogy egy nyilvános listán kipellengérezi azokat a polgárokat akik segélyt kértek de nem vették igénybe. Nem felejthető, hogy az úr maga is lista vezető volt. Azt a listát vezette, mely a képviselők által felvett juttatások nagyságát rangsorolta. Ez nem vette fel, az felvette. Micsoda különbség.

2010. július 10., szombat

ezer

Utoljára hagytam az egyik kedvencemet. Ezzel a kis munkával elértem az ezret és így befejezem a múltba nézést is.


Casanova Jakabra rá sem néztek a nők. Már miért is tették volna, hisz Jakabon semmi vonzó nem volt. Szemei keresztbe álltak a fülei meg szét és ágaskodnia kellett, ha egy tacskó fejét akarta megsimogatni. Kimondom kereken, Casanova Jakab ronda volt. Álmodozott modellkülsejű lányokról, asszonyokról mindhiába, pedig ezzel a névvel egykoron hódítani lehetett. Változnak az idők, gondolta Jakab így hát nekem is változnom kell. A nevemet ismét vonzóvá teszem a nők számára. Így is tett. Rövid időn belül szebbnél szebb nők kopogtattak egymás után az ajtaján melyen egyszerűen csak annyi állt - Cassa nova.

millenium 7

A tavalyi osztály találkozó sok emléket idézett és sok tanulságot, önvizsgálatot. Íme!

Ez a hét időutazás a hétvégi találka miatt. Ha az érettségi 45 éve volt (márpedig utána számoltam és sajnos így igaz) akkor az előkészítő 50 éve. A képzőművészetire való felvételt egy előkészítő előzte meg, afféle gólya tanfolyam. Az akkori munkásságomról ez a rajzbakot ábrázoló fél évszázados mű tanúskodik. Muzeális darab. Néhány évre rá egy ilyen bakon ülve készült ez a kéztanulmány.

Mindez a múltba tekintés arra szolgált, hogy bemutassam milyen rögös utat kellett ahhoz bejárnom míg eljuthattam a lent látható végeredményhez.


millenium 6

Váratlan amerikai utam egyik élménye július hónapban született.

Egy éjszaka az esőemberrel

Történt pedig egy napon megfordulva Pennsylvaniában, szállásadóm rendelkezésemre bocsájtotta a világ legkényelmetlenebb vendégágyát majd mielőtt jó éjt kívánt volna figyelmeztetett, hogy éjféltájt zajt fogok hallani. Akkor szokott megérkezni az egyik lakója aki egy kicsit a filmbeli RainManre emlékeztet. Az ágy úgysem hagyott aludni ezért éberen vártam az érkezőt. Jött az éjfél és vele együtt ékezett az ígért zörej is. Először csak halkan, szerényen később egyre erősebben végül türelmetlenül, hatalmas hangerővel forogtak a kulcsok a zárban. Egy idő után már hangos szitkozódás is kísérte a kulcszörejt. Egyszer csak végre beszakadt az ajtó és beesett rajta egy cingár, köhögő-harákoló emberke. Az oldalán hatalmas kulcscsomó lógott, szinte elhúzta vékony alakját. Szobájának ajtaja mindjárt a bejárat mellett volt ezért szinte azonnal megismétlődött az előbbi művelet. Hosszú percekig próbálgatta a kulcsokat. Egy idő után sikerrel járt és csak a sűrű krákogás, köhögés jelezte jelenlétét. Alig telt el néhány perc és a szükség a fürdőszobába kényszerítette. A testtartása arra utalt, hogy a dolga sürgős, de a már korábban megismert zajos művelet ismét eltartott egy ideig. Az ajtaját gondosan nyitotta-zárta maga után, de az irdatlan mennyiségű kulcs minden alkalommal hatalmas kihívás volt a számára. Mivel idegesíthette őt is a sikertelen próbálkozások nagy száma, ezért egy idő elteltével felkapcsolta a villanyt is. Bizarr látványt nyújtott egy szál gatyában hatalmas kulcscsomóval. Valami gond lehetett a veséjével, mert háromszor is megismételte az éjszaka folyamán. Az utolsó fordulónál észrevette, hogy nincs egyedül és ez fokozta zavarát. Olyannyira, hogy egyáltalán nem találta meg a zárba illőt és legvégül visszament, bezárkózott a fürdőbe válogatni. Reggel kulcscsörgésre ébredtem. Frissebb volt mint az éjjel és hamarabb meglelte a zárba valót. Udvariasan elnézést kért, hogy zavart és egyúttal közölte, hogy mosni megy meg hogy az apja magyar volt a nagyanyja meg cseh vagy bosnyák de leginkább orosz ami nem is lényeges mert úgyis mindhárom egy országban van valahol neki meg dolgozni kell menni, meg minden. A hosszú monológba úgy belefáradt, hogy nem találta meg a bejárati ajtó kulcsát. Végre kitalált de kis idő után hosszabb zárzörej kíséretében visszatért. Behozta az újságot a tornácról. Még bemutatott utoljára egy kulcscserkész mutatványt. Az utcáról már csak a távolodó krákogással vegyülő csoszogás halkuló hangja hallatszott. Most ismét csend van.

millenium 5


Zseniális találmányomat múlt év áprilisában mutattam meg a nyilvánosságnak. Most van itt az ideje a gyakorlati alkalmazásának, de a piac nem él a lehetőséggel. Sebaj, megint egy évvel tovább leszek szegény.

Itt kérem fejek fognak hullani, ígérik azok akik már alig várják hogy a hatalmat gyakorolhassák. Nos ha így lesz ( pedig így lesz, mert ők mindig igazat mondanak), akkor fel kell rá készülni. Nagy biznisz ez kérem. Most talán megszedhetem magam, csak elő kell szedni a fiókból régi találmányomat a cippottine-t, mely a guillottine és a cippzár egyesítéséből jött létre. Ismerős az uraknak az érzés, mikor a cippzár becsíp valamit. Ugyanúgy működik csak nagyban. Nagy tisztogatások esetére felkészülök a sorozatgyártásra is. Itt az ideje hetven felé, hogy megalapozzam a jövőmet.

millenium 4

A március számomra mindig kedves, kivéve a múlt évit. Meg az ideit.


Néhány évvel ezelőtt Nyíregyháza Sóstón a fürdőházban ücsörögtünk Péter bácsival a jakuzziban, áztattuk magunkat és beszélgettünk. Bacsó Péter volt akkor a Vidor fesztivál zsűrijének az elnöke. Ott sündörgött körülöttünk egy testes asszonyság, ki egyszer csak nagy csobbanással beült mellénk. Ügyet sem vetettünk rá, de azt az elejétől észrevettük, hogy merően nézte Bacsót. Sok rajongója közül az egyik, gondoltam. Egy idő múlva a hölgy nem bírta tovább és így szólt Péter bácsihoz. - Én ismerem ám magát! Maga volt az ipari szövetkezet elnöke! Nem bírtuk megállni kacagás nélkül és a nő zavartan kikászálódott mellőlünk érezve, hogy melléfogott. Ilyen jót régen nevettem- jegyezte meg az ősz mester. Döbbenten fogadtam a hajnali hírt. Elhunyt Bacsó Péter filmrendező. Ennyi...Vége...Bacsó!

millenium 3

Tavaly februári kedvencem a piros autó története. Nővérem azóta felvilágosított, hogy nem is így történt meg hogy kevertem a szezont a fazonnal, de hát az én emlékeim közt így maradt meg és így kerek.


Volt egy piros autónk. Kis krapek voltam és csak arra emlékszem "pirosautónak" hívtam valamint hogy az ajtaja egyszer becsípte a kezem. Már felcseperedtem mikor megtudtam, egy Ford Eiffel márkájú gépkocsi volt. Rákosi Mátyásnak szüksége lett rá, pedig igencsak viseletes volt és hosszú percekig kellett kurblizni míg beindult. Ám a kommunizmus hajnalán a hatalom, ha igényelt valamit azt meg is kapta. Később még inkább. Kétszáz forint kártérítést kapott atyám a rekvirálásért és hogy a pénz ne vesszen kárba, vásárolt egy tangóharmonikát. Az akkor oly divatos csasztuskák énekléséhez ez az eszköz elengedhetetlen volt. Sajnos a művészi pálya túl rögösnek bizonyult és a zeneszerszám fölöslegessé vált, viszont apa úgy érezte balonkabát nélkül nem ember az ember, ezért a harmónikát egy ilyen felsőruházati cikkre cserélte. Talán már mondanom sem kell, a kabát egy alkalommal a vonaton maradt. Úgy tűnik apám tehetségét én örököltem.

millenium 2

Ez a mese 2009 januárjában született. Az illusztráció köszönő viszonyban sincs a történettel, csak úgy odabiggyesztettem. Most a meséből valóság lett. Ezt is kitűzhetjük a falra.


Jó délutánt, gyerekek. Remélem ágyban vagytok már. Hol is lennétek máshol, hiszen csak ott van meleg. A csúnya orosz medve elzárta a gázcsapot és az a sunyi róka azt hazudta, hogy van pedig nincs is. Vannak azért jó bácsik-nénik, akik nem engedik dideregni a szegény gyereket a hideg iskolába, de sajnos vannak rossz bácsik-nénik, kik viszont engedik. Na gyerekek, mondjátok meg a papának-mamának, hogy ezeket a rossz bácsikat-néniket zavarják el és akkor minden bácsi-néni jó lesz, és újból meleg lesz és mindenki szeret majd mindenkit mivel nem lesz kit utálni. Ja, és a napocska helyett narancs lesz az égen ami nagyon egészséges. Ittavégefusselvéle.

2010. július 9., péntek

millenium 1

Csak úgy kíváncsiságból összeadtam az elmúlt két és fél év posztjait és az eredmény nyolc híján ezer. Visszalapoztam a kezdetekig és úgy döntöttem, hogy a kedvenceimet visszaidézem. Mától retró a javából, barátaim :) Elsőként egy egész évfolyam!


2010. július 8., csütörtök

anno


Azok a régi szép idők - hagyja el a sóhaj a szánkat - ha már tele vagyunk a jelennel. Visszabarangolva a múltba viszont rájövünk, hogy akkor sem volt minden fenékig tejfel. Itt sem jó, ott sem jó.

2010. július 6., kedd

meleg


Ha nyár, akkor meleg.
EZÉRT TEHÁT ÉN, BARACK OBAMA, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke, az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei által rám ruházott hatalmamnál fogva, 2010. júniusát ezennel a Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Büszkeség Hónapjává nyilvánítom. Arra hívok fel minden amerikait, hogy úgy ünnepelje meg ezt a hónapot, hogy fellép a saját életében és másutt jelenlévő előítéletek és megkülönböztetés ellen.
Ezt írta az amerikai elnök május 28-ai nyilatkozatában.

Vasárnap este fokozott rendőri biztosítással kezdődött meg a Budapest Pride, a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek film- és kulturális fesztiválja Budapesten, a Teréz körúti Művész moziban.
A fesztivál szervezői közül többen is hallották, hogy az egyik rendőr azt mondja, a fesztiválozók provokálják a szélsőjobboldaliakat szivárványszínű zászlójukkal. Egy másik rendőrnek pedig állítólag azt mondta: „nem hívok senkit, vegyék le a köcsög zászlójukat”.

nemzeti mosoly


Ma kitettem magamért és kitettem a magamét. Ha rá nézek felderülök. Szép napot, szebb jövőt :D

2010. július 5., hétfő

forradalmár a búzamezőn

Lesz itt aratás!

diego


Diego a darázs nem zavart, nem bántott senkit. Az asztal sarkából nézte a Balaton partján az Argentina v. Németország világbajnoki selejtezőt. Eleinte csak egy békés darázs volt, mely látszólag napozott. A Diego nevet akkor kapta, mikor a képernyőn megjelenő Diego Maradona szakállas arca láttán mindig felreppent egy kicsit. Miután a negyedik gólt követően a jabulani ott nyugodott az argentin kapuban, Diego eltűnt. Egy negyed óra múlva találtam rá tetemére a medencében. Fullánkját mélyen a labdába döfve a vízbe fojtotta magát. A vuvuzela darázskürt hangja kísérte utolsó útjára. Nyugodj békében, Diego.