2010. január 8., péntek

kaja

A hét végéig még kihúzom a kajával, de ezzel kisöpörtem a tartalékaimat is. A jövő hetet az elírás miatt már lerendeztem. Ha így menne tovább, kibekkelhetném az egész évet is legfeljebb az esetenkénti dorbézolás maradna el. Jó volna, gondolom magamban opportunista módon de ezt nem tehetem mert minden csapból most már a vagyonadó folyik és ha megadóztatják azt a földdarabot, melyet örököltem és egész életemben elvitt mindent, akkor a holnap így fog majd kinézni.


republikaka


A köztársaságunk még fiatal, de már elérte azt a kort, hogy akár felnőtteknek szánt filmeket is nézhetne. A gyermek viszont sajnos fejlődésében visszamaradt. Az első években szépen gyarapodott, elnökének népszerűsége igen magas volt. Azután jött a megtorpanás végül a visszafejlődés. Ennek egyik mércéje az elnökök közszerepe. Még sokáig fognak vitázni a jelenlegi államfő sugallatain az újévi beszédében, prédikációjában. Egy dolog azonban tisztán látszik. Vissza jutott a köztársaság a csecsemő korba és az orrom azt érzi, hogy pelust kell cserélni.

2010. január 7., csütörtök

tollak


Nem szoktam idegen tollakkal ékeskedni. Egyszer mégis megtettem. Barátom kislánya rajzolt nekem egy madarat, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. A kislány azóta felnőtt és szárnyait bontogató ifjú képzőművész lett. A gyulai művésztáborban készített aktvázlatomba bele applikáltam még hajdanán a rajzát és így született meg a mellékelt munka a boldogság kék madaráról.

resti

Elírtam a heti kajarendelésemet. Időnként, ha nincs kedvem főzni és van rá fedezet, rendelni szoktam heti menüt, melyet az ételfutár házhoz hoz. Mivel elnéztem a dátumot, ezen a héten minden baromságot összekotyvasztottam amit csak találtam. Most csütörtök van és hogy finoman fogalmazzak, nem részesültem még gasztronómiai élményben ebben az évben. Ilyenkor jutnak eszembe azok a régi szép idők amikor, ha éhes voltam beültem egy étterembe vagy restibe és amíg az étket vártam, firkálgattam.

2010. január 6., szerda

hóhóhó

Megint jól be vagyok havazva. Szép és jó a nagy kert tavasszal, nyáron, ősszel de télen inkább egy távfűtéses panelben laknék. Reggel felkelek és látom, hogy a kutyáknak megint csak a füle látszik ki a hóból. Még szerencse, hogy a 80-as évek elején trabantom volt. Akkor készítettem egy hólapátot az ajtajából, mely azóta is kitart. Több dizájnos plázalapát már széttört azóta, de a trabiajtó kitart. Egy a baja, dolgozni kell vele és ilyenkor van mit. Hóból is megárt a sok.

2010. január 4., hétfő

hideg

Hideg van. Hideg volt éjjel, majd reggel és egész nap. Ami tudott befagyott. Nem szeretem a fagyot mert utálok fázni, de azt el kell ismernem tud szép is lenni. Ezt a mesébe illő jeges tájat az ablakon találtam reggel.

2010. január 3., vasárnap

lavina


Sok évvel ezelőtti Blikk szilveszteri száma került a kezembe. Azért tettem el mert rajzoltam bele. Átolvasva az akkori valóságosnak tűnő álhíreket most, hogy ismét hullott a hó kiemelem a legaktuálisabbat. Arról szól, hogy egy síparadicsomban a WC ajtókra a lavinaveszély miatt kiírták, csapkodni tilos.

2010. január 2., szombat

ünnepek


Még egy napot adok magamnak és utána belevágok a normális életbe. Megkezdem rendes évi működésemet. Régen mikor a forint még forint volt és nem csak annak látszó tárgy, mindig kivasalt a karácsony. Mivel a nadrágszíjunkat már évek óta húzzák és megtanultunk szinte a semmiből élni, már meg sem kottyannak az ünnepek sőt a hétköznapok nyűgjeihez képest kifejezetten élvezetesek. A naptár és az időjárás is kegyes hozzánk. A nap süt és szombat van, ráadásul a hűtőben is még találok ezt-azt.

2010. január 1., péntek

dobozolás

Új szilveszteri népszokás honosodott meg legszűkebb pátriámban. Az angolszász "boxing day" mintájára, a hazai körülményekhez igazítva megszületett a "dobozolás" nevű népi játék, mely nem tévesztendő össze az Örkény István által feldolgozott változattal. A dobozok méretére való tekintettel ezt a játékot csak igen kis méretű állampolgárok művelhetik a nagyobbak örömére. Az év egyéb napjain is gyakorolható.

gárdista


Nagy élmény volt számomra múlt év nyarán, mikor a csillagos sávost a nyakamba akasztotta a motoros yacht kapitánya és körbe hajókáztuk az egész Manhattant. Olyannyira tettszett, hogy az erről készült fotó a monitorom "tapétája" azóta. Egy ismerősöm meglátta, de csak a sávokat vette észre a nyakamban. - Hát már te is - mondta döbbenten. Ilyen világban élünk.

szólás


Ez az év még inkább a demokráciáról és a szólás szabadságáról fog szólni mint a korábbiak. Németh Pétert, az egyik kereskedelmi adó fórumának műsorvezetőjét a múlt év utolsó előtti napján felhívta egy hölgy és illedelmesen a Jobbik nevű pártot kezdte magasztalni, melyért jómagam sem rajongok. Nagyon tisztelem a véleményét, mondta a demokratikus médiaguru és ezzel meg is szakította a vonalat. Ekkor rajzoltam le. A szólás szabadsága nem csak arról szól, kedves Péter, hogy csak azt hallgatom meg ami nekem tettszik. Ráadásul még főszerkesztesz is. Ejnye!

Y2K & 10

2010-re ébredtem. Éjszaka a kutyák lelkével kellett foglalkozni, mert a második világháború befejeződése óta ilyen fegyverropogásnak tűnő zajt nem élt át Rákoshegy. Nagyon hülye szokás, de hát sokan attól boldogok, ha mások nyugalmát sérthetik, beleértve a védtelen állatokat. Hogy a nyugalom helyre álljon, kezdjük az évet René Aubryval.



Az 1956-os születésű, autodidakta zenész és zeneszerző munkássága két jelentős színpadi művész tevékenységével kapcsolódott össze. A hetvenes évek vége óta dolgozik rendszeresen együtt Carolyn Carlsonnal, a kortárs balett meghatározó táncos-koreográfusával. Az ő ösztönzésére kezdett Aubry komolyabban is színpadi zene komponálásával foglalkozni. A másik meghatározó művészi együttműködés a francia bábművészet nemzetközi hírű alakjához Philippe Gentyhez köti (forrás az internet). A Vidor fesztiválon találkoztam művészetével. Ha az ő békét sugárzó zenéjével kezdem az évet, akkor olyan rossz már nem jöhet.


2009. december 31., csütörtök

2009. december 29., kedd

utolsó


Nagyon szépen kértek ezért megrajzoltam, de ebben az évben ez volt az utolsó. Teletankolom a kocsit, majd magam. Holnap szilveszterezek, mert az utolsó napom az unokámé és így garantált, hogy az újév csak jó lehet. Boldog új esztendőt mindenkinek. Azoknak akiket szeretek és azoknak is, akiket nem.

könyv

András barátom megajándékozott egy dedikált könyvvel. Már korábban említettem, hogy műfajt váltott mikor a könyv bemutatójáról írtam. Ránézésre a könyv nem azt sugallja, hogy vegyem kézbe, de a borító a kiadó felelőssége. Amikor beleolvastam, már nem tudtam letenni. A családban nem ez volt az első könyvbemutató. Sok sok évvel ezelőtt, még a házasságuk hajnalán Ari, András felesége is írt egy könyvet. Annak a borítója jobban tettszett. Én magam csináltam. Olyan izgalmasnak találtam, hogy még az esküvőjükön készített képbe is bele applikáltam.


2009. december 27., vasárnap

szülinap

Karácsonyi ajándék volt, hogy egy kis áramingadozás kinyírta a windows-om, így csak késéssel tehetem fel Eszti unokám születésnapi fújását. Az első fújás a legfontosabb. Tegnap volt egy éve, hogy megszületett. Leszállt közénk mint egy karácsonyi kisangyal. Isten éltessen Eszti baba.

2009. december 24., csütörtök

vidám karácsony

Kezdetekben vala, még a gaz átkosban, hogy mindenki kellemes ünnepet kívánt a másiknak. Ezután jött a boldog karácsony. Ma már nem is magyar aki nem áldott karácsonnyal köszönti felebarátját. Úgy döntöttem, én vidám karácsonyt kívánok mert ránk fér, no meg a világ boldogabb felibe is ezt használják. Merry Christmas azaz Vidám Karácsonyt!

Mary Xmas, said Mary who has a little lamb :)

2009. december 23., szerda

ajándék

Nagyításhoz klikk a képre!

Amerikából kaptam. Azt mesélték, ott ez a férfiak öröme. Kipróbáltam de hiába nyomogattam, nem működött. Közkincsé teszem, hátha valaki használni tudja.

2009. december 22., kedd

szavak


Napjaink agórája a szauna. A számomra egykor kedvelt, nedves hely ma zajos piactérré változott. Politikai agitációk, (ál)tudományos ismeretterjesztések és hangos panaszkodások helyszínévé vált. A tévét kikapcsolom, ha feltűnik egy - egy leharcolt szózsonglőr itt azonban ülve maradok és végighallgatom, mert a melegedő nincs ingyen és nehogy már én húzzak el. A minap egy latin szavaktól hemzsegő kiselőadást hallgattam végig arról az új csodálatos tudományos felfedezésről, hogy csak 25 magyar van és a többiek klónok, másolatok. Mindenkiből több ezer rohangál az országban, csak nem tudunk róla. Egy barátom ugyanitt mesélte, hogy egykori kollégája már annyira várja a jövő évi választásokat, hogy előre mindenkit kiosztott, megfenyegetett. Ez az ember - meséli - egész életében adatokat, pletykákat gyűjtött mániákusan másokról és most vödör számra zúdítja áldozatai nyakába. Egy ismerős panaszáradata arról szólt, hogy egy éve próbálja behajtani elvégzett munkája ellenértékét mindhiába. Csak ülök és hallgatok. Milyen jó, hogy velem ilyen nem történhet meg. A szavak ellen meg beoltattam magam egy ciprusi offshore vakcénával.

2009. december 20., vasárnap


Tegnap délután óta esik a hó és én megállás nélkül lapátolom. Hajnali fél ötkor is kimentem az éjjel hullottak eltakarítása végett. Néha hirtelen szélrohamok söpörtek végig a kerten és a hajnali félhomályban felkavarták a porzó havat. Nagyon szép látvány, gondoltam és rohantam a kameráért. A következő széllökést kezdtem fényképezni, mikor hirtelen eltűnt minden és egy hideg, szúrós felhőben találtam magam. A porzó hó behatolt a ruha minden résén. Néhány másodperces hóvihart éltem át a saját kertemben. Az élmény házhoz jött. Négy nap múlva karácsony, és azt ígérik fekete lesz.
Délutánra kisütött a nap. A szél továbbra is kavarja a havat. Ebben a nagy fehérségben Luca széke nélkül is látszanak a boszik.