
Bezzeg a régi szép időkben! Így kezdtem egy korábbi posztomat. Flamm Feri a fészbukon ezzel a képpel reagált rá. A régi újságkivágás annyira unicum, hogy ezt másokkal együtt kell kortyolgatnom.

Meg Lennon is!
Bezzeg a régi szép időkben! Akkor még tudták mi a minőség. A kenyér kenyérből volt, a hús húsból. Volt még a márkának becsülete. Akkor még tudtak élni az emberek. Mi van ma? Ki tudja mi kerül a gyomorba? A világ legnagyobb hamisító hatalma a legnagyobb gazdasági hatalommá nőtte ki magát. Bóvli minden. A pia, a kaja, a cucc amit viselünk. Bóvli a politika, a kultúra és mi több mi magunk is bóvlik vagyunk. A szakmák tisztessége elkopott, nincsenek hiteles dolgok, nincsenek márkák. Se nyugati, se keleti.

Ráakadtam a fájl rengetegben az első gif animációs próbálkozásomra. A fénykép 93-ban készült a Rushmoreban az elnökök sziklájánál. Azóta sokat változott a világ, a technika és jómagam is. Minden esetre egy kis időre megteremtettem magamnak a virtuális halhatatlanságot.



Elírtam a heti kajarendelésemet. Időnként, ha nincs kedvem főzni és van rá fedezet, rendelni szoktam heti menüt, melyet az ételfutár házhoz hoz. Mivel elnéztem a dátumot, ezen a héten minden baromságot összekotyvasztottam amit csak találtam. Most csütörtök van és hogy finoman fogalmazzak, nem részesültem még gasztronómiai élményben ebben az évben. Ilyenkor jutnak eszembe azok a régi szép idők amikor, ha éhes voltam beültem egy étterembe vagy restibe és amíg az étket vártam, firkálgattam.
Megint jól be vagyok havazva. Szép és jó a nagy kert tavasszal, nyáron, ősszel de télen inkább egy távfűtéses panelben laknék. Reggel felkelek és látom, hogy a kutyáknak megint csak a füle látszik ki a hóból. Még szerencse, hogy a 80-as évek elején trabantom volt. Akkor készítettem egy hólapátot az ajtajából, mely azóta is kitart. Több dizájnos plázalapát már széttört azóta, de a trabiajtó kitart. Egy a baja, dolgozni kell vele és ilyenkor van mit. Hóból is megárt a sok.



