2010. március 23., kedd

ová

lost


Eltűntem. Majdnem két órán keresztül nem találtam magam. Az történt, hogy a sötétben rossz helyen fordultam le és ezek után az ösztöneimre bíztam magam. Az ösztöneim nem jól működtek. Bolyongtam a város perifériáján majdnem két óra hosszat és nem tudtam hol vagyok. Ilyen a kalandor élete. Indiana Jones á lá Hongrie. Ha még egyszer elkezd tombolni bennem a kalandvágy, bezárom az ajtót és eldobom a kulcsot.

2010. március 14., vasárnap

3,14

... azaz pontosabban 3,14159 26535 89793 23846 26433 83279 50288 41971 69399 37510. Ennyi a pi értéke és ma van a napja. Milyen jó kimondani, március 14 a nemzetközi pi nap. Éljen a pi nap!


posztposztobányi poszt


Brüsszelben hallottam először a Posztobányi legendát. Azóta többször is, de most érett poszttá. Barátom ötvenhatban a Juta dombon gitárt vett a kezébe holott nem volt zenész. Menekülnie kellett, így került Belgiumba. Táborokon keresztül vezetett ide az út. Az egyik ilyen láger Szarajevó feletti fennsíkon volt hol a történet játszódott. Posztobányi úr Hunyadi páncélos volt, igazi Horthy fan. Néha a táborlakók kimentek a közeli szerb korcsmába garatra önteni. Egy alkalommal Posztobányi úr oly szorgalmasan öntögetett, hogy nem tudott uralkodni hangszálain. Fennhangon többször is elharsogta az "ott ahol zúg az a négy folyó"-t a délvidékre igazítva a refrént. Másnap összeverve találták, csak a hasán tudott feküdni. Ettől kezdve ahányszor csak meglátták, megkérdezték tőle - mondja Posztobányi úr, hol zúg az a négy folyó? A történet azért került elő, mert hirtelen tele lett az ország posztposztobányikkal. Minden harmadik autó hátulján ott díszeleg a matrica, mely dicstelen szerepet hozott az országnak lassan egy évszázada. Csak a naptárra és a térképre kellene nézni, vagy elővenni megint az elemista történelem könyvet.

pletyka


Azt suttogják úton - útfélen, hogy szétesett a Szovjetúnió. Na ne má'! Az imént, mikor kinéztem az ablakon, még egybe volt. Hogy rohan az idő!

napi mottó

2010. március 13., szombat

cook


Főzni egyszerű. Régen az ember fogta a szakácskönyvet, felütötte a kívánt éteknél és elkezdett főzni. A könyv néha becsukódott, ilyenkor zsíros, tésztás, stb... kézzel újra fellapoztuk míg végül össze nem ragadt. Ma főztem. Kivittem a laptopot a konyhába. Megnéztem mi van és abból mit lehet. Majdnem semmit. Maradt a lecsó. Azt recept nélkül is tudom. Ha már ott van, hadd szóljon. Hátha nyújt valami újat. Nem nyújtott csak a végén rádőlt a szaft. A lapok nem ragadtak össze csak a billentyűk. Háj tek :)

színek


Szineket akarok. Elegem van a fehérből, a szürkéből. Gyorsabb tavaszt vártam a globálistól. Belekopunk a hosszú, színtelen - szüntelen egyhangúságba. Már majdnem látni véltem egy kis tarkaságot, de akkor meg levél jött az Apeh-től. Megint piszokszínű lett a világ.

2010. március 8., hétfő

hajmeresztő


Nem. Hajnövesztő!

születésnapomra


Hatvanégy éves lettem én
( ezért kétszeresen)
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
családi házi szegleten
magam
magam.

hatvannégy évem elszelelt
s még havi betevőre se telt.
Az ám,
Hazám!

Attila bocsájtsd meg nekem,
hogy erőszakot a verseden
tevék,
tevék.


2010. március 5., péntek

leütés


Évekkel ezelőtt egy zenész megkeresett azzal az ötlettel, hogy indítana egy osztrák-magyar kulturális magazint. Kért, hogy tervezzek egy ütős fejlécet, címlapot, arculatot. Pénz az nem igen volt rá, csak lelkesedés. Nem nagyon bíztam a projekt sikerében mivel már láttam karón varjút. Tárgyalgattunk, beszélgettünk miközben megérkezett egy hölgy ki hivatásos fordítónak mondta magát. Mivel kétnyelvűre tervezték a lapot, érthető volt a megjelenése. Azon melegében árajánlatot adott. Csak néztem mint a moziban. Leütésenként számlált. Elmerengtem ott akkor, mi lenne, ha mi is toll vagy ceruza vonásonként számláznánk. Horribile dictu, pixelenként!

2010. február 25., csütörtök

kikelet


Ma volt számomra a tavasz első napja. Az utolsó hókupacot is elnyelte a föld, sütött a nap és a levegőben is a tavasz illatát lehetett érezni. Uszodában is jártam és a szaunában sem voltak politikai agitátorok és autodidakta sámánok. Ma jó napom volt.

2010. február 23., kedd

szamurájcerka


Rátaláltam Tim Ernstre a facebook-on. Ő az a karikaturista, aki a japán fesztivál egyik motorja volt. Mint helybéli, jól ismerte az ottani szokásokat és nagy segítségünkre volt a tájékozódásban, kapcsolat teremtésben. "Újratalálkozásunk" örömére megleptem őt régi rajzaimból összetákolt portréjával.

pecunia non olet

Nincs egy büdös vasam se, állítja széttárt karral az egyszeri ember ha váratlan kölcsönért fordulnak hozzá. Barátunk akkor is igazat szól, ha a zsebében egy jól bélelt pénztárca lapul, mivel Vespasianus óta tudjuk, a pénznek nincs szaga. A pénz ezen jó tulajdonságának köszönhető, hogy könnyű eltüntetni. Nyomozó kutya legyen a talpán, aki a nyomára akad.


2010. február 22., hétfő

eszterlánc

semmi

- Mit akarsz ma csinálni - tettem fel a költői kérdést magamnak.
- Semmit - így a rövid de velős válasz. Mivel semmit csinálni nem egyszerű, úgy gondoltam, kidolgozom a metódusát, rögzítem és megosztom a világgal. Pro Orbi :)