Megjöttek az oltóanyagok a körzeti orvosokhoz a háegyenegy ellen. Hallom az orvosképviselő urakat nyilatkozni. Az egyik influenzáról beszél, a másik infulenzáról. Még ebben sincs összhang. Amíg ilyen káosz van, addig én inkább mosom kezeimet. Állítólag az is elég.
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 29., kedd
buli 2
A vasárnapi találkozó nem csak a zenéről szólt. Volt ott bőven csacsogás, locsogás, anekdotázás is. Jack attól tartva, hogy nem ismerjük fel egymást azzal az ötlettel állt elő, hogy viseljünk névtáblát. Jómagam hármat is magamra tűztem, de nem volt rá szükség.
2009. szeptember 28., hétfő
a buli
Addig hív karácsonyt, elérkezik- szavalta egykor a rosszfiú és dalnok Villon Feri, és neki volt igaza. Csak eljött az osztálytalálkozó ideje (Klikk a fotókhoz). Szinte egész nap tartott. Mi csak délben értünk oda, de nem maradtunk le a történelmi pillanatokról. Több mint negyven év után , ha szűk körben is, de ismét játszott ifjúságunk meghatározó együttese, az ATLASZ kemény magja. Doki és Flamm ismét összeállt majd ült kis időre. Jókat beszélgettünk keresztül kasul egymáson, mint ilyenkor lenni szokott. Jack-kel a közösen használt szoftverekről, a lányokkal meg hogy még milyen üdék és fiatalosak vagyunk. Mindenki dicsért mindenkit. Ettünk, ittunk, ittunk, ittunk, ettünk, zajongtunk, éltünk.
2009. szeptember 26., szombat
németh nyelv
A CNN filmet készített a páneurópai piknikről. Megszólaltatták benne Németh Miklóst is. Ez az ember majd tíz éven át vezette a londoni székhelyű EBRD bankot miután otthagyta a bársonyszéket. Ennyi ideig élt Londonban. Hallgatva a fülsértő angolságát eszembe jutott, hogy egy egész generációt deformált el a Rigó utca egykoron. Drága pénzért én magam is jártam vagy két hétig oda, de veszni hagytam a pénzt inkább és elhúztam oly gyenge volt az oktatás. Nem csoda, hogy a mai gyerekek jókat derülnek ha meghallják szüleik kiejtését. Németh úrnak már húsz éve kiállítottam a bizonyítványt. No nem csak angolból. Most mégis sokan őt sírják vissza.
2009. szeptember 25., péntek
dublőr
Tegnap dublőr voltam. Nem teljesen én, csak a kezem. Egy kisfilmhez készültek felvételek egy budai villa kertjében. Hozzászoktam, ha egy munkát elvégzek az eredménye azonnal látható. Ez nem az az eset. Majd ha a film elkészült, akkor talán. A legérdekesebb része az volt mikor a végén eljátszottuk, hogy egy madár letojja a munkámat. Egy képre cseppentett tussal színezett tejföl volt a rögtönzött guanó. Még szinte be sem fejeztük a felvételt, mikor ott termett egy fekete macska (nyilván a tejföl illata csalta oda) és minden igyekezetével azon volt, hogy lenyalja a papírról az imitált madár pottyantást. Derűs idő volt derűs percekkel.
A film készítőinek egy korábbi munkája:
2009. szeptember 24., csütörtök
orosz rulett
Csökkent a gáz ára, harsogják lelkesen a médiumok. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogunk fizetni de emelni sem fognak, hirdetik. Már ez is megnyugtató. Kiszámoltam, kevesebb volt a fogyasztásom mint az előre fizetett általány. De jó! Megjött a számla. Ötezer forinttal több. Szórakoznak, vagy mi a túró? A New York-i telekbotrányon tuti, hogy a magyar kormányzat bukik. Ma zöld szalaggal tüntetnek a kórházak. Nap mint nap hangulatrombolás folyik. A várhatóan bukott választások miatt úgy tűnik teletöltött stukkerrel játszanak orosz rulettet. Nekik már mindegy. Nekünk nem.
2009. szeptember 23., szerda
rajzbak
Ez a hét időutazás a hétvégi találka miatt. Ha az érettségi 45 éve volt (márpedig utána számoltam és sajnos így igaz) akkor az előkészítő 50 éve. A képzőművészetire való felvételt egy előkészítő előzte meg, afféle gólya tanfolyam. Az akkori munkásságomról ez a rajzbakot ábrázoló fél évszázados mű tanúskodik. Muzeális darab. Néhány évre rá egy ilyen bakon ülve készült ez a kéztanulmány.
2009. szeptember 22., kedd
névtábla
Most vasárnap lesz a várva várt 45 éves érettségi találkozónk Szentendrén. Lesznek olyanok, kiket több mint négy évtizede nem láttunk. Ezek közé tartozik Jack a távoli Californiából. Azt írja, viseljünk névtáblát, hogy felismerjük egymást. Látom magam előtt ahogy egymáshoz totyogunk és jó közel hajolva ( mert már vaksik is vagyunk ) betűzgetjük egymás tábláját, majd boldog mosollyal mondjuk, - jajj, hát te vagy. Fogadjunk Jack, hogy nem ismered fel ki van a képen pedig még ifjú korunkban készült.
Segítek. Ő a Duray Lilla.
2009. szeptember 19., szombat
autómentes
Ragyogó szeptemberi napsütés. Géza asztalt és székeket hoz. Lerakja a főváros legforgalmasabb sugárútjának közepére. Letelepszünk és sörözünk. Dél felé már nagy a tömeg. Sokan megállnak röhögni az út szélén kilógatott karikatúráinkon. Itt most már igazi fesztivál hangulat van. És a levegőt is be lehet szívni. Egynapos utópia. Holnapra már csak a pia marad.
Halász Géza képriportja az eseményről a szakosztály blogján megtekinthető :)
2009. szeptember 18., péntek
BéBé
Kaptam egy könyvet. A karikatúráról szól. Beleolvastam és átnéztem az illusztrációkat, majd megfordítottam és az árát is megnéztem. Valóban szerencse, hogy ajándékba kaptam. Nem szoktam kritizálni a kollégáimat. Most is inkább csak idézek és illusztrálok.
Az előszavát azzal kezdi a szező, idézem - "Akármilyen furcsa is, hiába kutatok a világ legnagyobb könyvtárában, New Yorkban, nem találok könyvet, amely alaposan leírná és tisztázná ennek a mindenki által kedvelt műfajnak a csinját-binját, elméletét, műfaji meghatározását, esztétikai szabályait."
Rosszul keresgélt. Ráadásul ma már ki sem kell tennie a lábát. Otthon űlve lapozgathat a világ legnagyobb könyvtáraiban.
Blogomon február elején mutattam be egy ilyen könyvet. És az a könyv nem egy mai darab.
Mint jeleztem, nem kívánom kritizálni, megteszi ezt ő maga mikor ezt írja.- " Azonban az az igazság, hogy aki éneklésre adja a fejét, az előbb tanuljon meg énekelni, mert mégis sokkal jobb úgy, és kiabálás helyett lehetőleg a bel cantót gyakorolja, a rajzolónak pedig legyen művészi izlése is, egy legalábbis közepes rajztehetséghez párosulva."
Egyre többen szánják rá magukat, hogy kiadják gondolataikat, munkáikat. A technika mindenki számára elérhető. Mivel nincs gyengébb kritika, mint az önkritika, jó részük piacra is kerül. Ott is marad. Hogy mi ebben az üzlet?
Az előszavát azzal kezdi a szező, idézem - "Akármilyen furcsa is, hiába kutatok a világ legnagyobb könyvtárában, New Yorkban, nem találok könyvet, amely alaposan leírná és tisztázná ennek a mindenki által kedvelt műfajnak a csinját-binját, elméletét, műfaji meghatározását, esztétikai szabályait."
Rosszul keresgélt. Ráadásul ma már ki sem kell tennie a lábát. Otthon űlve lapozgathat a világ legnagyobb könyvtáraiban.
Mint jeleztem, nem kívánom kritizálni, megteszi ezt ő maga mikor ezt írja.- " Azonban az az igazság, hogy aki éneklésre adja a fejét, az előbb tanuljon meg énekelni, mert mégis sokkal jobb úgy, és kiabálás helyett lehetőleg a bel cantót gyakorolja, a rajzolónak pedig legyen művészi izlése is, egy legalábbis közepes rajztehetséghez párosulva."
Egyre többen szánják rá magukat, hogy kiadják gondolataikat, munkáikat. A technika mindenki számára elérhető. Mivel nincs gyengébb kritika, mint az önkritika, jó részük piacra is kerül. Ott is marad. Hogy mi ebben az üzlet?
szék
Ez a szék nem akármilyen. Ez számvevő. Aki beleül annak az a dolga, hogy megmondja az őszintét. K. Árpád ezt teszi egy ideje és ezt sokan nem nézik jó szemmel. Most például kijelentette, hogy a 2010-es költségvetés bevételeinél komoly kockázatokat lát az Állami Számvevőszék. Ezt csak megerősíteni tudom. Én is komoly kockázatot látok. A már eddig is megtépázott "államháztartásomra" nagyon rossz hatást fog gyakorolni.
2009. szeptember 17., csütörtök
összemenés
Összementünk tegnap. Találkozót szerveztünk újfent a Csészényi Kávézóban. A szokásos módon a vasutat használtam célom eléréséhez. A Keletinél láttam, hogy más is összement.
Gyalog tettem meg az utat a Krisztinavárosi templomig a kipufogó szagú városon át. A várhegy alagúttól kifejezetten tartottam, mert lassan araszolt a kocsisor. Furcsamód ott volt a legtisztább a levegő. Előttem egy hölgy haladt papírzsebkendőt szorítva az orra elé. Nem tudja mit vesztett. Alig vártam, hogy megérkezzem a Csészényibe, melynek békebeli hangulata és a hideg sör kiűzte belőlem a város és az út összes kínját. Az összejövetel kis létszámú de meglepő összetételű volt. Azt tudtam, hogy Lehoczki Karcsi barátom (ki már nem legelteti a kistehenet) ott lesz de az, hogy a Szmodis Imi is ránk talál erre nem számítottam.
Ez a rövid kis videó jegyzőkönyv a bizonyítéka, hogy a hangulat remek volt. Ezt a posztot azok számára jegyzem, kik távol maradtak. Sajnálhatják.
Gyalog tettem meg az utat a Krisztinavárosi templomig a kipufogó szagú városon át. A várhegy alagúttól kifejezetten tartottam, mert lassan araszolt a kocsisor. Furcsamód ott volt a legtisztább a levegő. Előttem egy hölgy haladt papírzsebkendőt szorítva az orra elé. Nem tudja mit vesztett. Alig vártam, hogy megérkezzem a Csészényibe, melynek békebeli hangulata és a hideg sör kiűzte belőlem a város és az út összes kínját. Az összejövetel kis létszámú de meglepő összetételű volt. Azt tudtam, hogy Lehoczki Karcsi barátom (ki már nem legelteti a kistehenet) ott lesz de az, hogy a Szmodis Imi is ránk talál erre nem számítottam.
Ez a rövid kis videó jegyzőkönyv a bizonyítéka, hogy a hangulat remek volt. Ezt a posztot azok számára jegyzem, kik távol maradtak. Sajnálhatják.
2009. szeptember 15., kedd
füstölgő
Felszállt a dohányfüst a parlamentből. A hátralévő néhány hónapra egy láncdohányos házelnököt választottak. A szocik a kiváló döntéseikről híresek. Ez is egy a sok közül. Aztán ne csodálkozzanak, ha a terveik füstbe mennek.
baki
Szakosztályunk blogja beszámol a bajai karikatúra humorszüretről. Rákattintva a mellékelt linkre Baja város honlapjának galéria mellékletére találunk mely a homorszüret (nyilván elírás) képeit tárja elénk. Mindig szivesen nézem a kollégák rajzait, így hát ezt is "végig lapoztam" és ráakadtam egy ismerős rajz átdolgozott másolatára. Az eredeti rajz Puszta Péter barátunké kivel egykor, rövid magyarországi tartózkodása alatt együtt dolgoztam. Ezt a rajzát még a közös magyar-osztrák magazin, a Monokel is leközölte. Azóta a rajzzal nem találkoztam csak most a klónjával ebben a galériában. De nem a másolás döbbentett meg igazán, hanem az ami alá volt írva. A Wittyworldben volt egy rovatunk, mely a plágiumokról szólt. A címe az volt, "No Comment". Nos, no comment.
2009. szeptember 14., hétfő
2009. szeptember 13., vasárnap
jogálom
Dőlnek a hírek. A válogatott labdarúgót halálos gázolásért felfüggesztett börtönre ítélték gyorsított eljárásban. A hazának szüksége van a lábára. A sokgyerekes roma házaspárt letöltendő börtönre ítélték mivel a gyerekek nem járnak iskolába. A gárdát betiltották mégis csendőröket avatnak és az odavezényelt rendőröknek is útját állják. Sorolhatnám sokáig. Néhány éve, mikor a Sztárvár figuráit terveztem Gát György producernek voltak extra kívánságai is. Többek között a kezembe nyomott egy kis porcelán juszticia szobrot azzal a kéréssel, hogy mintázzak rá egy nagy fejet a szobor megrongálása nélkül. Sok szerepe nem volt a filmben. Ha megmarad a feje kicsinek, az sem tűnt volna fel. Most mégis ez jutott az eszembe a hírek hallatán. Ilyen a mi valódi juszticiánk. Nagy a feje de nem lehet észre venni.
2009. szeptember 12., szombat
matiné
Gyermekkoromban még volt nálunk mozi a szomszéd utcában hatalmas kokszkályhával és színpaddal. Minden vasárnap 10 órakor kezdődött a matiné. Most vasárnap 10 óra van ( nem is igaz, mert szombat :). Szívjátok be mélyen a padlóról áradó petróleum szagot és hagyjátok abba a székek nyikorgatását. Lekapcsolom a villanyt.
2009. szeptember 9., szerda
szelektív
Egyre több a szelektív gyűjtő sziget. Ez jó. Ritkán ürítik, a környezetük olyan mint a számtalan illegális lerakóké és ez már nem jó. Látszik az igyekezet mindkét oldalon. A környezetbarát társadalom egyre többet tesz a környezet tisztaságáért. Van viszont egy másik társadalom mely ennek az ellenkezőjét teszi. Pont mint a politikában. A látszat az egyenlőre, hogy a szemetelő társadalom az erősebb. Egyetlen megoldás van. Fejcserés támadás.
2009. szeptember 8., kedd
eszti mese
Vasárnap átálltam nagypapa üzemmódba. Régen beszélgettem unokámmal és így nem csoda, hogy sok mondanivalónk volt egymásnak. Elmeséltem neki Amerikát, a vidort és szándékosan elkerültem a kényes témákat. Nem beszéltünk a szlovák nyelvtörvényről, a meleg felvonulásról valamint a BKV körüli bonyodalmakról sem tettünk említést. Nagyon tetszett neki az esőemberről szóló történetem, melyet mindjárt el is játszott.
vidoros film
A marabu filmstudió rendelkezésemre bocsájtotta rejtettkamerás felvételeit és így megalkothattam ezt a kis gyöngyszemet. Kicsi, nem csillog de az enyém mondaná Virág elvtárs, ha megengedném neki.
2009. szeptember 6., vasárnap
üzenetek
Persze csak vicceltem. Ha csak ennyi lenne a vidor akkor hogyan teljesíthetném azokat a kéréseket, melyek közlésére megkértek. Az állat park lakói véleményt mondtak a fesztiválról és ezt a nyilvánosság elé kell tárnom.
2009. szeptember 5., szombat
vidoron túl
- Hát ezzel is megvónánk! Ismét idehaza.
- Háttal nem kezdünk mondatot.
- De kezdünk!
- De nem!
- Na hagyjuk! Már megint vitába szálltam magammal. Mi volt?
- Ááá, semmi! Egy rövid klipben elmesélem.
- Ennyi?
- Ennyi.
- Háttal nem kezdünk mondatot.
- De kezdünk!
- De nem!
- Na hagyjuk! Már megint vitába szálltam magammal. Mi volt?
- Ááá, semmi! Egy rövid klipben elmesélem.
- Ennyi?
- Ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)