Ez az a bejegyzés, melyet otthon majd át kell írnom ékezetes billentyűkkel, viszont ez a kis történet is jelzi a külvilágnak, hogy még megvagyok.
Egy éjszaka az esőemberrel
Történt pedig egy napon megfordulva Pennsylvaniában, szállásadóm rendelkezésemre bocsájtotta a világ legkényelmetlenebb vendégágyát majd mielőtt jó éjt kívánt volna figyelmeztetett, hogy éjféltájt zajt fogok hallani. Akkor szokott megérkezni az egyik lakója aki egy kicsit a filmbeli RainManre emlékeztet. Az ágy úgysem hagyott aludni ezért éberen vártam az érkezőt. Jött az éjfél és vele együtt ékezett az ígért zörej is. Először csak halkan, szerényen később egyre erősebben végül türelmetlenül, hatalmas hangerővel forogtak a kulcsok a zárban. Egy idő után már hangos szitkozódás is kísérte a kulcszörejt. Egyszer csak végre beszakadt az ajtó és beesett rajta egy cingár, köhögő-harákoló emberke. Az oldalán hatalmas kulcscsomó lógott, szinte elhúzta vékony alakját. Szobájának ajtaja mindjárt a bejárat mellett volt ezért szinte azonnal megismétlődött az előbbi művelet. Hosszú percekig próbálgatta a kulcsokat. Egy idő után sikerrel járt és csak a sűrű krákogás, köhögés jelezte jelenlétét. Alig telt el néhány perc és a szükség a fürdőszobába kényszerítette. A testtartása arra utalt, hogy a dolga sürgős, de a már korábban megismert zajos művelet ismét eltartott egy ideig. Az ajtaját gondosan nyitotta-zárta maga után, de az irdatlan mennyiségű kulcs minden alkalommal hatalmas kihívás volt a számára. Mivel idegesíthette őt is a sikertelen próbálkozások nagy száma, ezért egy idő elteltével felkapcsolta a villanyt is. Bizarr látványt nyújtott egy szál gatyában hatalmas kulcscsomóval. Valami gond lehetett a veséjével, mert háromszor is megismételte az éjszaka folyamán. Az utolsó fordulónál észrevette, hogy nincs egyedül és ez fokozta zavarát. Olyannyira, hogy egyáltalán nem találta meg a zárba illőt és legvégül visszament, bezárkózott a fürdőbe válogatni. Reggel kulcscsörgésre ébredtem. Frissebb volt mint az éjjel és hamarabb meglelte a zárba valót. Udvariasan elnézést kért, hogy zavart és egyúttal közölte, hogy mosni megy meg hogy az apja magyar volt a nagyanyja meg cseh vagy bosnyák de leginkább orosz ami nem is lényeges mert úgyis mindhárom egy országban van valahol neki meg dolgozni kell menni, meg minden. A hosszú monológba úgy belefáradt, hogy nem találta meg a bejárati ajtó kulcsát. Végre kitalált de kis idő után hosszabb zárzörej kíséretében visszatért. Behozta az újságot a tornácról. Még bemutatott utoljára egy kulcscserkész mutatványt. Az utcáról már csak a távolodó krákogással vegyülő csoszogás halkuló hangja hallatszott. Most ismét csend van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése