2010. január 30., szombat

globális

persian

Ma megint minden fehér. Nem kicsit, nagyon! Reggel előbb a hólapátot ástam ki a hó alól, azután a kutyákat és végül magát a házat. A hó megállás nélkül hullik, megint minden fehér úgyhogy kezdhetek mindent elölről. Ez most globális micsoda?





Utálom, de gyönyörű.

2010. január 28., csütörtök

hóbagoly

A hóbagoly elszállt. Boross Péternek már sok volt. Nem bírta tovább és elszakadt szeretett pártjától. Egy színes figurával megint kevesebb. A szürkék meg már ott tülekednek a kapunál.

2010. január 27., szerda

bronz


A hatvanas években sok kiváló szobrásszal volt alkalmam együtt tölteni a munkás hétköznapokat. A korszak pazarlóan bánt a tehetségekkel és nem csak bánt, de elbánt velük.Völgyesi István kiváló szobrász volt és nem sok maradt utána. Sokat tanultam tőle mert akkor a sötét pincékben többet lehetett tanulni, mint az iskolapadban. Mozaikrakás (mert ilyet is kellett csinálnunk) közben készítette rólam ezt a bronz plakettet és így megőrizte ifjúságom.

2010. január 26., kedd

japán meló

japmelo

Sok évvel ezelőtt, mikor japánban a nemzetközi csapat közös alkotásán ügyködtünk a legnagyobb kihívást a nevem leírása jelentette. Mindhárom japán írásmódban ott kívántam hagyni a névjegyem. Ez arról jutott az eszembe, hogy ismét a kandzsi csapdájába estem. Egy aránylag egyszerű rajzhoz kellett megfelelő szöveget találni. A végére már majdnem perfekt japán lettem.

reflexforditogif



2010. január 25., hétfő

street art

alma

Amióta a PC-k piacon vannak az ablakban könyökölök és irigykedve bámulom az almákat. Hej, ha én is köztetek lehetnék... Almát akarok és pukkadjon meg bilgéjc.

Mac for multimedia
Linux for developement
Windows for solitaire

2010. január 22., péntek

hit


Kedd délelőtt Bakács Tibor műsorvezető telefonos beszélgetőpartnere, Para-Kovács Imre a műsorban azt mondta: "egy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt (?) tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia". Tirts Tamás, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) KDNP-s tagja ezért szerdán sürgősséggel hatósági vizsgálat elrendelését szorgalmazta.
Bbundi blogjában Csáth Géza kritikáira hivatkozva tárgyalja az esetet. Arról viszont senki nem beszél, hogy az extrém eszmék milyen kárt okoznak a felnőtt fejekben. Egy gyerek az csak higgyen a mikulásban, jótündérben, jézuskában. Ez a dolga, mert gyerek. Ha szerencséje van, kinövi. Ha egy felnőtt ember szerelemből, környezete miatt vagy (horribile dictu) politikai okokból választja a metafizikai menedéket, az belerokkanhat. Én a zavart lelkű felnőttet jobban féltem.

2010. január 18., hétfő

sancte simplicitas

Kéretik megkapaszkodni mert most megmászatnak a szent hülyeség magas ormai. Isteni képzavar, de ide illik. Debilito ante porta. Post porta:( Nem véletlenül vala az sok bejegyzés itt deákul:)




hulla...

... pelyhes. Már megint. Mielőtt a trabantajtót megragadnám, toporgok egy kicsit. Ami nyáron gabonakőr, télen hótoporgó avagy gigantikus szignó. Így tengetem a téli napokat :)

olimpia

Kaptam egy katalógust, mely a Budapesten megrendezendő jövőbeni olimpiát népszerűsíti. Déjá vue érzés fogott el és előkerestem azt a régi rajzomat, mely az egykori Mai Napban jelent meg miután kiderült, hogy Barsiné Pataki Etelka expo kormánybiztos az expo csibe kabalafigurát favorizálta a tervezett, remélt jövőbeni világkiállítás szimbólumaként. Mivel az olimpia is hasonló vágyálom, kínálta magát a lehetőség a kettő összevonására. Javaslom, hogy a reménybeli olimpia jelképe a következő legyen.


2010. január 15., péntek

utinfo


Reggel kocsiba ültem vásárlás céljából. A buszmegállókban emberek dideregtek. Alig haladtam egy keveset mikor a látvány úgy meglepett, hogy elfeledtem kikerülni a soros kátyút. Egy busz jött velem szembe. BKV busz. Először megijedtem, hogy egy sztrájktörővel futottam majdnem össze de aztán megnyugodtam. A jármű üres volt és nem állt meg sehol. Hál istennek nem sztrájktörő. Az emberek a megállóban dideregtek tovább. A soron következő kátyúkat már kikerültem. Az élet, mint én, ment tovább.

2010. január 13., szerda

pumukli


CZKI egyszer azt mondta nekem, úgy nézek ki mint Éder mester. Nem bántott, mivel magam is kedveltem az ősz asztalos mestert, kinek kis vörös hajú házi koboldja Pumukli, kedves figurájával a gyerekek kedvence volt. Ezek után nem is csodálkoztam azon, hogy milyen hamar közös hullámhosszra kerültem Berlinben Brian Bagnall-al. Ez a remek brit származású müncheni karikaturista volt a kis kobold megteremtője.

hatvanas évek


Bezzeg a régi szép időkben! Így kezdtem egy korábbi posztomat. Flamm Feri a fészbukon ezzel a képpel reagált rá. A régi újságkivágás annyira unicum, hogy ezt másokkal együtt kell kortyolgatnom.

élni és félni hagyni

Az élet szép, de kegyetlen.

2010. január 12., kedd

malac

Megkérdezték nem oly régen, rajzoltam-e malacságot életemben.

Igen.

levine

A szakosztály blogjában olvastam, meghalt Levine. Nem így van!
LEVINE ÉLT! LEVINE ÉL! LEVINE ÉLNI FOG!
Meg Lennon is!
... És mindenki, kiket szeretünk!

márka

Bezzeg a régi szép időkben! Akkor még tudták mi a minőség. A kenyér kenyérből volt, a hús húsból. Volt még a márkának becsülete. Akkor még tudtak élni az emberek. Mi van ma? Ki tudja mi kerül a gyomorba? A világ legnagyobb hamisító hatalma a legnagyobb gazdasági hatalommá nőtte ki magát. Bóvli minden. A pia, a kaja, a cucc amit viselünk. Bóvli a politika, a kultúra és mi több mi magunk is bóvlik vagyunk. A szakmák tisztessége elkopott, nincsenek hiteles dolgok, nincsenek márkák. Se nyugati, se keleti.

2010. január 10., vasárnap

hamptidampti


Komoly tanulmányokat folytattam előtte. Senki nem mondhatja, hogy állításom légből kapott. Ma már meggyőződéssel állítható, hogy Humpty - Dumpty magyar volt. Aki ennek az ellenkezőjét állítja az nem magyar sőt mi több, hazaáruló.

2010. január 8., péntek

kétféle

Kétféle országban élünk. Egyikfélében élnek a magunkfajták a másikfélében meg a magukfajták. Kétféle országban egy ideje fura dolgok történnek. Egyszer egy magukfajta közszereplőnek sikerült olyan jól elbeszélgetni az akkori főügyésszel, hogy az gyorsan lemondott. Helyére egy olyan magukfajtát helyeztek aki nagyon vigyázott a magukfajtára, így azután a magukfajták lassan azt csináltak amit akartak.


Trükkös volt az is amikor vakondkommandót vetettek be az államfő jelöléshez, melyet az folyamatosan meg is hálált. A legújabb szenzációs húzás az akadémiai választások voltak. Mivel az Akadémia élére is sikerült magukfajtát ültetni, a hála itt sem maradhatott el. A szakmai döntések ellenére az intézetek élére ki mást, mint magukfajtákat helyeztek. Most aztán áll a bál. Pálinkás jónapot, aviszont látásra - mondták az eltávolítandóknak és ebben az esetben igaz is volt a mondás, miszerint "nomen est omen". Az Akadémia jelenleg alkohol befolyása alatt áll.

gif

rushmore

Ráakadtam a fájl rengetegben az első gif animációs próbálkozásomra. A fénykép 93-ban készült a Rushmoreban az elnökök sziklájánál. Azóta sokat változott a világ, a technika és jómagam is. Minden esetre egy kis időre megteremtettem magamnak a virtuális halhatatlanságot.

kaja

A hét végéig még kihúzom a kajával, de ezzel kisöpörtem a tartalékaimat is. A jövő hetet az elírás miatt már lerendeztem. Ha így menne tovább, kibekkelhetném az egész évet is legfeljebb az esetenkénti dorbézolás maradna el. Jó volna, gondolom magamban opportunista módon de ezt nem tehetem mert minden csapból most már a vagyonadó folyik és ha megadóztatják azt a földdarabot, melyet örököltem és egész életemben elvitt mindent, akkor a holnap így fog majd kinézni.


republikaka


A köztársaságunk még fiatal, de már elérte azt a kort, hogy akár felnőtteknek szánt filmeket is nézhetne. A gyermek viszont sajnos fejlődésében visszamaradt. Az első években szépen gyarapodott, elnökének népszerűsége igen magas volt. Azután jött a megtorpanás végül a visszafejlődés. Ennek egyik mércéje az elnökök közszerepe. Még sokáig fognak vitázni a jelenlegi államfő sugallatain az újévi beszédében, prédikációjában. Egy dolog azonban tisztán látszik. Vissza jutott a köztársaság a csecsemő korba és az orrom azt érzi, hogy pelust kell cserélni.

2010. január 7., csütörtök

tollak


Nem szoktam idegen tollakkal ékeskedni. Egyszer mégis megtettem. Barátom kislánya rajzolt nekem egy madarat, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. A kislány azóta felnőtt és szárnyait bontogató ifjú képzőművész lett. A gyulai művésztáborban készített aktvázlatomba bele applikáltam még hajdanán a rajzát és így született meg a mellékelt munka a boldogság kék madaráról.

resti

Elírtam a heti kajarendelésemet. Időnként, ha nincs kedvem főzni és van rá fedezet, rendelni szoktam heti menüt, melyet az ételfutár házhoz hoz. Mivel elnéztem a dátumot, ezen a héten minden baromságot összekotyvasztottam amit csak találtam. Most csütörtök van és hogy finoman fogalmazzak, nem részesültem még gasztronómiai élményben ebben az évben. Ilyenkor jutnak eszembe azok a régi szép idők amikor, ha éhes voltam beültem egy étterembe vagy restibe és amíg az étket vártam, firkálgattam.

2010. január 6., szerda

hóhóhó

Megint jól be vagyok havazva. Szép és jó a nagy kert tavasszal, nyáron, ősszel de télen inkább egy távfűtéses panelben laknék. Reggel felkelek és látom, hogy a kutyáknak megint csak a füle látszik ki a hóból. Még szerencse, hogy a 80-as évek elején trabantom volt. Akkor készítettem egy hólapátot az ajtajából, mely azóta is kitart. Több dizájnos plázalapát már széttört azóta, de a trabiajtó kitart. Egy a baja, dolgozni kell vele és ilyenkor van mit. Hóból is megárt a sok.

2010. január 4., hétfő

hideg

Hideg van. Hideg volt éjjel, majd reggel és egész nap. Ami tudott befagyott. Nem szeretem a fagyot mert utálok fázni, de azt el kell ismernem tud szép is lenni. Ezt a mesébe illő jeges tájat az ablakon találtam reggel.

2010. január 3., vasárnap

lavina


Sok évvel ezelőtti Blikk szilveszteri száma került a kezembe. Azért tettem el mert rajzoltam bele. Átolvasva az akkori valóságosnak tűnő álhíreket most, hogy ismét hullott a hó kiemelem a legaktuálisabbat. Arról szól, hogy egy síparadicsomban a WC ajtókra a lavinaveszély miatt kiírták, csapkodni tilos.

2010. január 2., szombat

ünnepek


Még egy napot adok magamnak és utána belevágok a normális életbe. Megkezdem rendes évi működésemet. Régen mikor a forint még forint volt és nem csak annak látszó tárgy, mindig kivasalt a karácsony. Mivel a nadrágszíjunkat már évek óta húzzák és megtanultunk szinte a semmiből élni, már meg sem kottyannak az ünnepek sőt a hétköznapok nyűgjeihez képest kifejezetten élvezetesek. A naptár és az időjárás is kegyes hozzánk. A nap süt és szombat van, ráadásul a hűtőben is még találok ezt-azt.

2010. január 1., péntek

dobozolás

Új szilveszteri népszokás honosodott meg legszűkebb pátriámban. Az angolszász "boxing day" mintájára, a hazai körülményekhez igazítva megszületett a "dobozolás" nevű népi játék, mely nem tévesztendő össze az Örkény István által feldolgozott változattal. A dobozok méretére való tekintettel ezt a játékot csak igen kis méretű állampolgárok művelhetik a nagyobbak örömére. Az év egyéb napjain is gyakorolható.

gárdista


Nagy élmény volt számomra múlt év nyarán, mikor a csillagos sávost a nyakamba akasztotta a motoros yacht kapitánya és körbe hajókáztuk az egész Manhattant. Olyannyira tettszett, hogy az erről készült fotó a monitorom "tapétája" azóta. Egy ismerősöm meglátta, de csak a sávokat vette észre a nyakamban. - Hát már te is - mondta döbbenten. Ilyen világban élünk.

szólás


Ez az év még inkább a demokráciáról és a szólás szabadságáról fog szólni mint a korábbiak. Németh Pétert, az egyik kereskedelmi adó fórumának műsorvezetőjét a múlt év utolsó előtti napján felhívta egy hölgy és illedelmesen a Jobbik nevű pártot kezdte magasztalni, melyért jómagam sem rajongok. Nagyon tisztelem a véleményét, mondta a demokratikus médiaguru és ezzel meg is szakította a vonalat. Ekkor rajzoltam le. A szólás szabadsága nem csak arról szól, kedves Péter, hogy csak azt hallgatom meg ami nekem tettszik. Ráadásul még főszerkesztesz is. Ejnye!

Y2K & 10

2010-re ébredtem. Éjszaka a kutyák lelkével kellett foglalkozni, mert a második világháború befejeződése óta ilyen fegyverropogásnak tűnő zajt nem élt át Rákoshegy. Nagyon hülye szokás, de hát sokan attól boldogok, ha mások nyugalmát sérthetik, beleértve a védtelen állatokat. Hogy a nyugalom helyre álljon, kezdjük az évet René Aubryval.



Az 1956-os születésű, autodidakta zenész és zeneszerző munkássága két jelentős színpadi művész tevékenységével kapcsolódott össze. A hetvenes évek vége óta dolgozik rendszeresen együtt Carolyn Carlsonnal, a kortárs balett meghatározó táncos-koreográfusával. Az ő ösztönzésére kezdett Aubry komolyabban is színpadi zene komponálásával foglalkozni. A másik meghatározó művészi együttműködés a francia bábművészet nemzetközi hírű alakjához Philippe Gentyhez köti (forrás az internet). A Vidor fesztiválon találkoztam művészetével. Ha az ő békét sugárzó zenéjével kezdem az évet, akkor olyan rossz már nem jöhet.