Sok a teendőm elutazás előtt, ezért úgy terveztem nem ülök le a géphez. Most mégis megteszem. Erre késztet a tegnapi látogatás. Beugrottunk Szacsihoz, az egykori osztálytárshoz. Amint beléptem, mindjárt észrevettem a könyvespolc felett édesanyja fotója mellett azt a szénrajzot, melyet még 1963-ban készítettem alvó nagyanyjáról, kit igen szerettünk. Két hatalmas kép terpeszkedett a kis szoba két falán, mely uralta a teret, holott az egész helység zsúfolva volt képekkel. Mindkettőt megviselte az élet. Az egyiket egy takarítónő gondos keze maszatolt szét, míg a másikat maga a mester tépte ezer darabra. Elmesélte a történetét, mely annyira jellemző erre a régióra. Külön kis díszszemlét állított fel papír seregéből és a kacatokból összeállított sárkányait is mozgásba hozta. Kis időre visszatért az ifjúságunk mely egyetlen erénye volt egy hülye korszaknak.
1 megjegyzés:
Csak New Yorkba mesz, vagy Californiaba is?
Megjegyzés küldése