Andy Robinson fészkelődik a széken. Zavarban van. Ülünk a napsütötte tornácon és beszélgetünk míg rajzolom. Megkopott lemezeit mutogatja közben. Megrágta őket az idő, miként Andyt is. Az egykoron neves dalszerző, zenész, énekes kezéből elfolytak a milliók és a léha élet, a drog, az alkohol mély nyomokat hagyott rajta. Nagyszerű billentyűs volt de pengetni jobban szeretett. Bob Dylan csapatát menedzselte egy ideig, mesélte és mikor kértem egy mosolyt mindjárt megemlítette milyen sokba van neki az a híd a szájában. Hálás volt a rajzért és mindenáron reggelit akart készíteni. Nem tudtam lebeszélni róla. Olajban tocsogó tojással és kőkeményre sütött bacon-nal hálálta meg a portrét. Csoszogva kísért az ajtóhoz. Sic transit gloria mundi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése