Gyönyörű penszilván tájon haladunk. Feltűnik a távolban két pirosfehérzöldre festett villanyoszlop, jelezve netovább. Befordulunk. Az út egyre meredekebb. Feltűnik egy épület, melyet magyar és amerikai zászló díszít. Ez a Magyar Tanya. Füves - mérgesszömörcés (poison ivy) parkolónak használt területek megteltek kocsikkal jelezve, itt telt ház van. Ma van az éves magyar - magyar találkozó napja. Az emberek tárt karokkal üdvözlik majd gyorsan kibeszélik egymást. Máris otthon érzem magam. Nemrég készült el a medence, mesélik. Korábban a tóban fürödtek, hol most vízsugarak törnek a magasba. Gyorsan fogy a már-már szinte ehetetlen gulyás és kolbász meg a sör, holott az áruk legalább annyira teltkarcsú mint akik mérik. Arra számítottam, hogy idegen leszek a kovbojok között de ezen a napon a forgatókönyvet a véletlen írta. A medence partján összetalálkoztam régi barátommal, Lacival. Ahogy mondjak, néztünk mint a moziban. László barátom volt a tudósítója a tizenhét évvel ezelőtti konfliktusomnak, melyben perbe keveredtem a Hirlapkiadóval. Az ő munkássága is hozzájárult, hogy letepertem a gigászt. Meglepve értesültem, hogy azt az itteni magyar lapot mely korábbi kiadójának évekig magam is dolgoztam, ma ő cipeli a hátán. Kicsi a világ. Jót dumáltunk és már az sem számított, hogy a sör is ihatatlanul rossz volt. A focipálya felől üvöltözés hallatszott, hol egy-két magyar összehajolt. Ököllel. Nincs ebben semmi meglepő, mondják a törzsvendégek. Minden évben ez van. Magyar folklór. Egyik szeme alatt piros karika a másik alatt zöld. Jó lett volna a tömeget kihasználva egy kis aprópénzre szert tenni így hát utána jártunk, lehet e itt rajzolni. Hogyne, mondták és megneveztek egy szemérmetlenül nagy összeget, melyet előre be kellene fizetnem. Szerencsére nem ettem meszet. Maradtak a barátok. Őket rajzoltam, cserébe meg itattak. A végén már nem is törődtem semmivel. Az egyik sátor alatt sírva vigadt néhány idős úr. Ők ezt még így szokták meg odahaza. Az ifjúság viszont már a szavukat sem érti és csak tágranyilt szemmel csodálkoznak. Így is lehet mulatni? Mikor a nap elindult lefele a hegy mögé mi is elindultunk felfelé a szömörcésbe a kocsihoz. Az úton még búcsút intettünk a trikolórnak és kikerültünk egy kivasalt csipmankot. Ismét Amerikában voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése