2011. március 31., csütörtök

flammferi

Gyönyörű tavaszi idő volt tegnap. Ilyenkor jó kimozdulni. Gondoltam, meglátogatom Flamm Ferit. Már becsukott szemmel is odatalálok. A Häggvägennél leszállok a buszról és besétálok a Bokvägenen. Feri nem várt, de örült nekem. Lelkesen mesélte, a minap majd egy órát beszélgetett a Dokival, aki nagyon sajnálta, hogy nem lehetett a Kaktuszban mivel próbált a Liversinggel. Ha már a Kaktusznál tartunk, mondta, a videón láttam milyen jó hangulat volt. Még mindig milyen nagy dumás a doórferi és milyen cuki a kismészi, állapítottuk meg és csodálkoztunk miért pont a Csíziónak van emlékoldala, mikor létezett nála kedveltebb tanár is. Vadiúj pipáját mindig újra gyújtotta mialatt elmesélte, hogy lepte meg a lányát Londonban az Atlasz klippemmel és milyen jó, hogy elkészült mert szinte semmi dokumentum nem maradt erről a dicső korszakról. - Már mész is - kérdezte, mikor hirtelen felugrottam, mert görcsöt kapott a lábam. - Még nem - nyugtattam - csak a korom. - Ki kell vasalnom még a vásznat mielőtt felkasírozom- mutatott a sarok felé. Már készítem elő a következő képet, tért rá szakmai dolgokra. Olyan mint egy csendélet, gondoltam és gyorsan kattintottam a kamerát.

-Most már tényleg megyek- mondtam. A kezem zsebre dugom, ha a világot unom, dúdoltam az Atlasz nótát távozás közben, és úgy is tettem. A zsebemben ott volt a Walkman , melyen rajta volt minden rajzom, filmem, fényképem, egyszóval az egész világom. Vannak ennek a századnak csodái, állapítottam meg elégedetten és még tettem egy kis kitérőt a kaliforniai Moss Beach felé is.


2011. március 28., hétfő

tizenhetedik

Kerületünk online sajtójának még a kiállítás bezárása előtt sikerült publikálna a hírt, melyből mindjárt hasznosítom azt a lehetőséget, hogy a helyi TV felvételét beágyazhatóvá tette. Köszi Tizenhetedik!

2011. március 27., vasárnap

liszt


Lomtalanítás lesz. Mindenki turkál, szelektál. Egyik rokonom állított be hozzám, kezében egy igen megviselt gipsz maszkkal. Meséli, egy vívó maszkban találta. Felismertem. Apám készítette ez a másolatot még szobrásztanoncként az Iparrajz iskolában. Liszt Ferencet ábrázolta. Hogy bele tudják préselni a vívó maszkba, letörték a haját, melyet a fotó kedvéért rajzzal pótoltam. Liszt év van és a reptér mellett is lakom, melyet róla neveztek el. Restaurálni fogom!


2011. március 26., szombat

oktrojált alkotmány

Orbán Viktor bizonyíthatóan egy napot lógott a suliból. Mikor töri órán az olmützi alkotmányt vették biztos, hogy inkább focizott. Százhatvankét éve éppen márciusban hirdette ki Ferenc Jóska a hírhedt oktrojált alkotmányt. Több mint másfél évszázad után ismét rákényszeríteni az országra egy olyan alaptörvényt, melyet a polgárok számottevő része elutasít, egyértelművé teszi a kormányfő hézagos történelmi ismereteit. Szemünk előtt zajlik az az újkori komédia, mikor Kádár János szelleme lovastengerésszé vált és fordítva ült a lóra. Vajon miért nincs kedvünk nevetni?


2011. március 25., péntek

hadigőzös

Egy éve, hogy írtam Szacsvay barátom hajógyáráról. Tegnap virtuális pezsgősüveg durrant a rólam elnevezett hadi gőzös oldalán.


Ha hajót neveznek el rólad, nem éltél hiába. Persze akkor sem, ha nem ér ily' megtiszteltetés. Rögtönzött osztálytalálkozónk záróaktusa volt ez a meglepetés. Majakovszkij után, szabadon - ketten vagyunk most, a hajóm meg én, hajóm mint kép szobám falán.


2011. március 22., kedd

söralátét

Mivel más nem volt a kezem ügyében, egy söralátétre firkantottam húsz éve hirtelen felindultságból az ötletemet. Akkor és ott a Corvin Pizzériában nem sejtettem, hogy nem a rajz, hanem annak hordozója lesz, mely két évtized múlva meghatározza helyünket a világban. Még egy éve sincs, hogy a nemzeti söralátét kormánya erre a kerek korongra tette az országot. Mint Európa sörös (sic) elnöke a kontinens szemébe vágtuk, Ugocsa non coronat. Bátor a csapos a krimóban mivel a szabad pálinkafőzés mámorától kába ivócimborák még távol állnak a kijózanodástól. A világ osztja a pofonokat, de ők meg sem érzik. Látjátok feleim mire jó a cefre. Ha túl leszünk ezen a fél éven, ahogy mifelénk mondják, megyünk a lecsóba. Mire fel(o)csúdunk, nem érünk többet mint egy söralátét.

2011. március 19., szombat

nem jó józsef

Kinézek az ablakon. Reggel mindig ezt teszem. Reggeli torna. Szemtorna. Nem tetszik, amit látok. A hőmérő higanyszála (zöldek ne olvassák) alig van fagypont felett. Sándor is vagyok meg József is. Szégyellem magam. Nem hogy egy zsák, de még egy stanecli meleg sem jutott mára.

Rowley rajza

no fly zone


KÖLCSÖN KINYÍR VISSZAJÁR!

2011. március 18., péntek

tüzes oszkárné

Füzes Oszkár nagykövetet bekérette a bukaresti külügyminisztérium, mert a felesége valami "szívből szólót" mondott a marosvásárhelyi ünnepségen. Most ki a követ, Oszi? Te vagy az asszony?


2011. március 17., csütörtök

2011. március 16., szerda

a pápai

A szakmai büszkeség már csak ilyen. Ha egy laikus dicsér, jól esik. Ha egy szakmabéli tesz pozitív megjegyzést, az már büszkeséggel tölt el. Ha ez a szakmabéli az egyik legjobb, az meg maga a mennybemenetel. Nos, most így fentről lenézve megköszönöm Pápai Gábornak a rólam írt sorait, melyek a képre kattintás után elolvashatóak.


2011. március 9., szerda

volt...

Volt először is hatvanöt év mely sokat adott és sokat elvett. Volt ötven rajz, melyek summázták a karikatúra világában botorkálásomat. Volt bor, volt vidámság. Volt egy Kereszty András, ki megnyitotta és voltak jelenlévők, kik megtekintették a kiállítást és a kísérőműsort. Az este szórakoztatóbb volt mint a többi este és már ezért is megérte.



A műsor egy kis részlete itt látható, a kiállítás képei meg lejjebb.

2011. március 8., kedd

bors


Ma születek hatvanötödször. Már hajnal óta cseng a telefon és dalol a skype. Elektromos postaládám állandóan új küldeményt jelez. Bors Máté is mára időzített. Valójában Matt Bors a neve. Mikor két hónapja megkeresett, hogy nyilatkozzam a média törvényről, felhívtam a figyelmét a bolsevik hőssel való névrokonságra és elküldtem neki a filmsorozat linkjét, hogy a sok holivudi szemét után lásson egy kis művészetet. Mára időzítette az értesítést a cikkről, melyben Zsoldos Petit és Pápait is nyaggatja. A cikk itt lelhető! Ma lesz a holnap tegnapja, ahogy a dal mondja és a tegnap holnapja, vagy ahogy Rák Béla írta, a weblap honlapja no meg a kiállítás este. A nap jelentősége abban fog megnyilvánulni, hogy busszal megyek és először utazom jegy nélkül legálisan.

2011. március 5., szombat

kiállítás

Segítséget nyújtok mindazoknak, kik a távolság vagy a számukra kedvezőtlen időpont esetleg a tömegiszony miatt sajnálkozva távol maradnak a kiállítástól. Ne maradjanak élmény nélkül. Az egész anyagot albumba pakoltam. Az albumot meg a blogba. Ez itt most a Blogba Blog Kiállítás.


Kik kevésbé jártasak ebben a virtuális térben tájékoztatom, hogy ez az album klikkelésre kinagyítható és az oldalt elhelyezett nyilak segítségével bármilyen irányba lapozható!

narancsállomány


"Én nem leszek a szürkék hegedőse" idézte a költőt az, aki még sohasem hazudott és lecserélte a szürkeállományt narancsállományra, holott míg a magyar szürke hungarikum, a magyar narancs kicsi, sápadt és savanyú, mint tudjuk. Reméljük mielőbb rájön, hogy most az egyszer tévedett.

2011. március 3., csütörtök

-K- 90

Azért jöttünk össze, hogy ne legyünk széjjel. Ezzel az idétlenséggel kezdték a botcsinálta szónokok ifjúkoromban. Ma azért jöttünk össze hogy felbillenjen az Örs vezér tere. Sikerült. Tibi bácsi ablaka alatt kisebb tülekedés volt. Megilletődött a nagyszámú tisztelő láttán. Isten éltesse a kilencven éves Kaján Tibort.

sziporka

Ma csak azért is pozitív leszek. Ha törik, ha szakad. Felhúzom a redőnyt, fehér minden. Sebaj! A fehér szín pont megfelel a tabula rasa-hoz. Ma új márciust kezdek. Kamerát a zsebembe rakom és rögzítem az élet napos oldalát. Az első élményem, kirakták az utcára a kiállítás plakátjait. Nem elég, hogy kirakták, úgy helyezték el, hogy szemet szúrjon mindenkinek.


Mikorra hazaértem, megszületett a sziporka ötlete is. Milyen sziporka? Ma kilencven éves Kaján Tibi bácsi és egy összeverődést szerveznek a háza előtt. Mindenki hozzon magával egy sziporkát, szólt a felhívás. Tibi bácsi 85-ik szülinapjára rajzolt kajános portrémból készített álarcban fogok megjelenni. Nekifogtam, megcsináltam, felpróbáltam. Sziporka kipipálva és még el sem kezdődött a nap.


2011. március 2., szerda

a legrosszabb nap

Ilyen rondán még nem indult március. Minden évben ezt a hónapot várom a legjobban és többnyire meg is van az eredménye. Most viszont már a reggel el lett rontva. Mostanában, ha csönget a postás az nem jelent jót. Így történt most is. Ez a levél (Apeh-től jött)még nagyon sokba fog nekem kerülni. Ezután megérkezett a másik levél. Nem postás hozta. Az e-mailben arra kértek, hogy az aerobikos hölgyet rajzoljam újra terpeszben, csípőre tett kézzel. Azért küldök mindig vázlatot előre, hogy az ilyen újrarajzolásokat megspóroljam. Úgy látszik sokszor ez is kevés. Mindegy, újra rajzoltam. Még be sem fejeztem, és úgy elkezdtek fájni az ujjaim, hogy majdnem eldobtam a cerkát. Közben szétdurrant egy villanykörte és zárlatot okozott. Sötétbe borult minden. Most jól kipanaszkodtam magam, a kezem valami fertelmes szagú ázsiai krémmel kenegetem és várom, hogy vége legyen a napnak.