szelesen

Július utolsó szombatján igazi vitorlázó idő volt, csakhogy én nem vitorlázni mentem. Délben indultam a szél szárnyán a Kopaszi gátra, hol este nyolcig borzolta a hajam a jó délnyugati. Mellettem Zsoldos barátom kapaszkodott a rajztáblába és gyorsan lerajzolta kit odafútt a szél. A huzat nálam is gyorsan lapozott, így azután szinte észre sem vettük, hogy este lett és bontják a sátrat a fejünk felett, melybe a még mindig erős légmozgás is besegített. Este nyolc után jó hátszelet kaptam.

pagare jesu

Reményi tanár úr kedves, anekdotákkal és képpel fűszerezett válaszlevélben tette helyre a Gatto Nero rajz kapcsán elkövetett tévelygéseimet. Mivel sok benne a kultúrtörténeti adalék, közzé teszem.

"Apám 1948-ban járt Olaszországban. Márk Tivadarral, az Operaház jelmez/kulissza tervezőjével ketten kaptak a fiatal művészeket támogató (az utolsó koalíciós években még Horthy-ról elnevezett) magyar állami ösztöndíjat, hogy Tivadar az építészetet, apám meg a "belcanto"-t tanulmányozhassa az operai előadásszünetben nyáron (maestro POLVEROSI énekmesternél Rómában). Az útra anyukám mint újdonsült feleség is velük mehetett, így hármasban nászutaztak. Szegények voltak mint mindenki a háború utáni Európában, de azért teherautó-stoppal, busszal, kofahajón igyekeztek Olaszország szépségeit bejárni. Tivadar lelkesen mutogatta az építészet, szobrászat festészet remekeit. Egyszer egy isten háta mögötti kis faluba vitte őket, egy kis kápolnába egy eldugott Tiziano freskót nézni. Persze hétköznap a templomocska zárva volt, míg végre hosszas unszolásra előkerült egy szerzetes a kulcsokkal. Körbe is vitte a messziről jött idegeneket, (a háború után az Ecserin vett khaki színű shortjukról állandóan amerikaiaknak nézték a triót. El is határozták, hogy heccből egymás között csupa i-vel beszélnek magyarul, hátha japánnak nézik őket az olasz atyafiak). Míg körbe járták, a szent emberből lett alkalmi "cicerone" részletesen elmagyarázta a kápolna és a festmények történetét, a kijáratnál azonban a búcsúzásnál a markát tartotta, mint a profi idegenvezetők, borravaló reményében. Apáméknál egy garas sem volt, - és különben is illetlenségnek tartották, hogy az egyházfi a templom látogatóitól pénzt kéreget- hát hirtelen mozdulattal belecsapott a tenyerébe; "Isten fizesse meg" = "PAGARE JESU" improvizálta tört olaszsággal. Aranyköpése azóta Márk Tivadar és operai barátaik között szállóigévé vált.

A jobb sarokban ezzel a "PAagare Jesu"- val szignálta apám is "Gatto Nero" karikatúráját. Azaz, a negyvenes évek végén művészetszeretetből ingyen készült a karikatúra..

Megemlíteném az Operai művészbejáró közelében, a zenekar szuterén próbaterme felé vezető folyosó freskóit, ahol a negyvenes évek vége felé készült freskók örökítik meg a kor művészeit, igy Reményi Sándort is Jámbor László, és Nádasy Ferenc társaságában. Nem tudom, hogy ki alkotta őket (talán Gatto Nero?!) de a holokauszt históriákhoz tartozik, hogy az Operaház alatti három szintes (zenekari árok + süllyesztő, hidraulikus gépház, kazánház) pince labirintusban is bújtatattak üldözött művészeket. A legmélyebben fekvő kazánházban több tucatnyian, közöttük a későbbi igazgató, Nádasdy Kálmán, és majdani felesége Birkás Lilian, (Kishegyi Árpád?) húzódott meg. (A kényszerű összezártság nem várt eredménnyel, házassággal végződött.) Az újonnan érkezőket becsempészni, élelmezni külön veszélyt jelentett a művészbejárót őrző (nyilas karszalagos) portás miatt. Apámék úgy oldották meg, hogy egyikük beszélgetésbe elegyedett vele, hogy amíg a figyelmét leköti, a kolléga besurranhasson. Az utolsó időszak (Nidosi Testvér) és ostrom apokalipszisa alatt gyakorivá váltak a razziák. Az igazoltatást elkerülendő a pincelejáraton elhelyezett "bubó pestis" felirattal tartották vissza a hívatlan érdeklődőket.. A történet epilógusa, hogy abban a pillanatban, amikor a Hajós utcából kihátrált az utolsó német katona, és befordult az első szovjet harcos, a portás egy mozdulattal nyilaskeresztesről vörösre cserélte a karszalagot.
Hja, a jónép (török, osztrák, német, szovjet látogatók alatt) évszázadok óta gyakorolja a túlélési stratégiát.

A családtagoknak adalék: a római vonathoz Badacsonyból a csónakba tett két kofferrel eveztek át a Balatonon a sógorral, Örffy Lacival Fonyódra..
Nehéz idők jártak, akadozott a közlekedés.. Szép emlék maradt, jó ideig nem utaztak külföldre, Rómából visszajövet nem az operai vasfüggöny zárult be mögöttük."

smiling europe

Felfedeztem a hálón a Mosolygó Európa online kiadványát, melynek anyagából napjainkban tartottak kiállítást Portalegre-ben. A 100 - 104 oldalon képviselem Magyarországot.

gatto nero

Hányszor átlapoztam már a Gyöngy Kálmán által szerkesztett "Magyar karikaturisták adat- és szignótára"-t és magamban mennyire "lájkoltam" a Ruttkai Éváról és Tolnai Kláriról készült pasztell karikatúrákat, mégsem tűnt fel a hasonlóság. Blogbejegyzésemet Kálmán feltette a "Ludas Matyi" blogjára majd a következő kommentet fűzte hozzá.
"Kedves Joe! A karikatúrát a magyar GATTO NERO, FEKETE MACSKA, polgári nevén WITTMANN REZSŐ (1889-1972) rajzolta, aranyért sem lehet venni a grafikáit. Üdv:Gyöngy "
Köszönöm Kálmán! A link kiemelését már magam illesztettem az idézetbe, mert a hálón találtam némi információt.

grenoble

A korábbi poszthoz tartozik, hogy napokig Reményi György egyetemi tanár vendégszeretetét élveztem, melyért ma is hálás vagyok. A vacsorák, a derű, a szaunázás és kirándulás mind-mind mély nyomokat hagytak bennem. Büszkén mutatta az édesapjáról még a háború előtt Olaszországban készült karikatúrát mely mellett az én gyors ceruza vázlatom messze elmaradt.

strapalin

Nem szeretem a termék reklámokat, de most kivételt teszek. A farbakúp (Pharbacoop) legújabb készítményét magam is kipróbáltam és nem győzők csodálkozni.

dans la rue de la balme

Néhány napja a napon még negyven fok körül volt most meg alig van tizenöt. Mit tegyen ilyenkor az ember. Útra kel. Virtuálisan. Elmentem ma Grenoble-be és megkerestem a házat, hol hat éve laktam. Jó buli. Az ember sokszor visszavágyik kalandozásainak színhelyeire. Évekkel ezelőtt még álmodni sem mertem, hogy mindehhez fel sem kell állnom a székből. Ha ilyen marad az idő, akkor holnap meglátogatom Robert Burns szülőházát.

uborkaszezon

carramba

Nincs nyár dráma nélkül. Tavaly nyáron számoltam be Diego tragédiájáról. Alig egy évre rá Diego hűséges lova, Carramba pont az én medencémet szemelte ki, hogy véget vessen szenvedésének. Hiányzott a gazdája és talán azért kereste nálam a fájdalmas helyszínt, mert én voltam az egyetlen, ki beszámolt a lovasa haláláról. Carramba, a hűséges lódarázs a legszebb gombostűmet kapta.
Utóirat
A bejegyzést nagyjából két órája írtam. Carrambát egy kartonplast táblába szúrtam, és elhelyeztem a polcon. Egy negyed órája vettem észre, hogy a tábla üres. Senki nem járt azóta nálam. Mindent átvizsgáltam a környéken. Se lódarázs, se gombostű. CARRAMBA!!!
Ha valaki lát röpködni egy gyöngyfejű gombostűvel átdöfött lódarazsat, kérem értesítsen!

zászló

Néhány éve egy ismerősöm megkért, hogy tervezzek egy háromszög alakú zászlót. Egy kicsit összetettebb volt a kérés. A közútnál dolgozott és csapatot alakítottak egy vitorlás versenyre. Előbb ki kellett találnom egy jól hangzó csapatnevet és azt megfogalmazni egy szimbólumban. A "viziúthengert" megfelelőnek találtam és a hozzá kreált jelkép is jónak tűnt. A csapat viszont elvetette. Akkor nem értettem, ma már igen. Az utakat róva és a kátyúkat kerülgetve most már tudom, a csapatnak a "kátyúsok" név lett volna a megfelelő egy amorf lyukú aszfaltszürke zászlóval.

souvenir

Csehországból kaptam egy mail-t. A levélíró helytörténész. Arra kért, hogy a néhány éve Homonnáról készült blogom képeit küldjem el nagyobb méretben. A képek 1917-ben készültek. Míg kerestem az eredeti fotókat, érdekes leletre bukkantam ugyanebből az évből mely kötődik Csehországhoz. Egy barkácsolt emléklap volt egy csomag angoltapasszal. Azt nem tudom, hogy kerültek egy csomagba ( lehet, hogy véletlenül), de jól mutatnak együtt :)

jég

Tombol a nyár! A prolibícsben forr a víz! A kutyamelegben üdítő kérésnek tettem eleget. Jeges rajzot kellett készítenem. Hideg sör volt a másik kezemben. Ez most jól esett.

dzsoland

Megint itthon vagyok :( Nem ment. A legnagyobb kánikulában a legnagyobb tömegben ültem a fűzfői strandon és még ingyen is alig volt kereslet. Még szerencse, hogy az önkormányzat adott három napot a tesztelésre, így legalább nem fizettem rá. Persze azért nem volt olyan rossz a helyzet és ilyen időben illik a napos oldalát nézni a dolgoknak habár mindenki az árnyékot kereste. Azok, kiket ingyen rajzoltam, nagyon boldogok voltak. Kiolvastam három könyvet és találtam egy eddig ismeretlen és lakatlan szigetet a Balaton közepén, melyet mindjárt elneveztem a felfedezőről. Bemutatom Dzsolandot.

útrakész

Tóniótól kaptam egy mobil installációt, mellyel a hét végén leruccanok a magyar tengerhez, hogy megpróbáljam előteremteni a betevőt. Még sok intézni valóm van addig, de most úgy tűnik mindent rendben hagyok magam után. Ha az időjárás megengedi, egész júliusban távol leszek számítógéptől, prolibícstől. Augusztus végén meg már indul a Vidor, így hát nem sok blog várható most tőlem. Joe bácsi rajzoldája útra kész!