A korábbi poszthoz tartozik, hogy napokig Reményi György egyetemi tanár vendégszeretetét élveztem, melyért ma is hálás vagyok. A vacsorák, a derű, a szaunázás és kirándulás mind-mind mély nyomokat hagytak bennem. Büszkén mutatta az édesapjáról még a háború előtt Olaszországban készült karikatúrát mely mellett az én gyors ceruza vázlatom messze elmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése