Élt Názáret városában egy család. Az apa, kit Józsefnek hívtak, derék, szorgos ácsmester volt, ki látástól vakulásig gyalult, szegelt, hogy családjának meglegyen a napi betevő. Az anya, legyen a neve Mária, háztartásbeli volt, mosott, takarított és főzött, ha volt mit. A család legifjabb tagja gyermekük, Jézus ( anyja szerint Jézuska), ki ez időtájt oskolás volt, vagy inkább csak kerülő. Jobban szeretett a verestengeren sétálni, mint tanulni. Míg társai tanulgattak, halászgattak ő csak járt a vizeken.
Egy napon az iskolamester szóvá tette az ácsmesternek az iskolakerülést ki ettől igencsak haragra gerjedt. Hazaérve megkérdezé csavargó fiától, merre járt. Jézus, kinek a talpa még akkor is veres volt a tengertől, nem tagadta, hogy a vízen. József ekkor elővette a fűzfavesszejét és jó nagy fájdalmat okozott neki. Pediglen oly erősen, hogy a hitvese is megsokallta. Erre József neki is fájdalmat okozott. Jézus, ki amúgy okos gyerek volt mindjárt közölte, hogy ez családon belüli erőszak és agyonsújtotta apját. Mária ezt nem élte túl. A vének kövezés általi halálra ítélték Jézust ki az őt körülállóknak azt kiáltotta - az vesse rám az első követ, ki nem ezt tette volna. Ez megtörtént. Az első követ követte a többi. Ezt követően megváltó híján a kereszténység elmaradt és a kereskedők, kufárok a hét minden napján kereskedtek, kufárkodtak. Azóta mindenki boldog, elégedett. Ennyi lett volna, ha így történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése