2012. február 20., hétfő

az álom én vagyok

Álmosan ébredtem. A felmelegedésre fogtam meg a frontokra, mint mindig. Miután a naptáron megpillantottam, hogy ma, február 20-án Álmos napja van, mindent megértettem és visszafeküdtem aludni. Álmodtam. Álmomban előjöttek régi képek, melyek megvilágították elmémet. Persze csak az álomban. Azért hozom nyilvánosságra, mert ez a felemelkedésünk, a válságból való kilábalásunk záloga. Az első kép, ami bevillant egy régi rajzom képe volt.

 Már vagy húsz éve kidolgoztam az unortodox autógyártás módszerét. Akkor elakadtam, mert a fejlesztésre nem találtam meg a megfelelő technológiát. Vak voltam. Ott volt a szemem előtt. Ez az álom kellett hozzá, hogy a két unortodox eljárás egymásra találjon. Szabó Joe barátom közel fél évszázada megalkotott módszere. A növekedés is megoldott tehát.

Ez még mind semmi. Álombéli záróképem egy hatalmas kígyóuborka volt, melyhez úgy tapadtak a kis csemegeuborkák, mint anyakocához a szopósmalacok. A mezőgazdaság is meg van mentve. Álmomban.

2012. február 17., péntek

2012. február 16., csütörtök

a múlt kisértete

Nagybátyámmal soha nem találkozhattam. Munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan nem tért vissza. Egyik utolsó fotóját egyre gyakrabban nézegetem, főleg mióta kísért a múlt. Nem tudom mit használhatott a kőszegi Rimóczy fotóműhely háttérnek, de akárhányszor ránézek a képre, mindig öklét rázó tömeget sejtek a háta mögött. A múlt kísértetei vajon vagy ez már a jelen?

2012. február 15., szerda

magyarok a forgóajtóban

Régi bon mot-t emlegettek a Milwaukee Sentinel 1969 februári számában mely Joe Namath-et mutatta be. A szállóige közismert volt miszerint a magyar az olyan, ha mögötted lép be a forgóajtón akkor tuti, hogy előtted lép ki és még a bukszád is viszi.( Hungarian is a guy who can go in a revolving door behind you and come out in front of you. Egyszóval megvan a régi "jó hírünk" a világban. Ez jutott az eszembe az elmúlt napokban, mikor képviselőink, vezetőink ország-világ előtt ismét megvillantották, nálunk a sunyiság a hatalomgyakorlás eszköze.

2012. február 11., szombat

mindennapi kenyerünk

Ötvenhatban nagyi csodát művelt. Száraz, régi kenyérből frisset, ropogósat varázsolt. Csak vízbe áztatta és berakta a cserépkályha sütőjébe. De finom volt. Ezután jöttek kalácsos-pogácsás-zsemlés évek. Mára visszatértem a kályhához azaz visszatértem volna, de a jó öreg cserépkályha már elporladt. Radiátor van helyette. A nyomor azonban ismét ugyanaz. A technológiát egy kicsit módosítanom kell de remélem a végeredmény nem lesz rosszabb mint ötvenöt éve. Kenyérmúmiák jövök!!!

2012. február 9., csütörtök

CNN

Nem is oly rég a CNN hírcsatornát törölték a kábelszolgáltatók. Nem értettem az okát. Ma fény derült a rejtélyre. Ez az elvetemült médium rárontott a haza első emberére. Gyalázat.

nagyobb

Ki volt nagyobb magyar, Kossuth vagy Széchenyi? Turkálva a fiókban kézzelfogható választ kaptam. Azt is megtudtam, hogy a háború után ketten együtt tizenöt forintot értek. Később az infláció következtében egyre nagyobb névértékű bankjegyekre kerültek. Kossuth százasra, Széchenyi ötezresre. A kérdés tehát monetáris értelemben eldőlt.

rükverc

- Amióta így repül, mindig rossz irányba megyünk.

2012. február 8., szerda

évértékelő

Szar. Vulgárisan és tömören egyetlen szóba tömöríthető az elmúlt év értékelése. A kormány első emberének szokásos elemzése tegnap hangzott el, melyet a legtöbben egyszerűen csak hazugságbeszédnek hívnak a sok hamis adat miatt. Elindult egy mozgalom, hogy lehetőleg minél többen tegyék meg a saját "évértékelőjüket". Engem most nem érdekel a sorozatos bóvli kategorizálás, a partvonalon kívülre helyezés, az európai ejnye-bejnyék és még a demokratikus intézményrendszer összedöntése sem. Jelenleg csak az érdekel, mit tettek az életkörülményeimmel, közérzetemmel. Ez az egy randa szó mindent lefed. No és a jövőkép? Három magyar szoba. Egy piros, egy fehér és egy zöld. Magyar anyának három magyar gyereket! Magyar kocsiba négy magyar kereket! Magyar szájba magyar kenyeret!
Mindez vágyálom. Olyan mint az egykulcsos adó hatása a libidónkra. Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarország polgárai! Mindenki, aki itt él!

2012. február 3., péntek

John Wayne nyomában

útdíj

A mi útdíjainkat már régóta beépítették. Amit ezen felül próbálnak beszedni, az közönséges sarc, harács, einstand.

bűnismétlés

Egy régi bűnügyi történet átdolgozása.

A bűn színe a vörös, így amint megláttam a gyepen a már messziről elütő színű foltot mindjárt tudtam, hogy bűnüggyel van dolgom. A hátramaradt nyomokból könnyű volt kikövetkeztetni a tettes kilétét. Bekerítettem és elfogtam, igaz menekülni sem próbált. Ellenkezőleg, boldogan futott felém, mint ki büszke tettére. A látvány riasztó volt és egyúttal aggasztó is. Aggodalmam nem is múlt el mindaddig míg a fűben rá nem bukkantam egy újabb színes nyomra. Először azt hittem, húsvéti tojások de nem volt húsvét. Azóta jobban örzöm a festékes tubusokat.

2012. február 2., csütörtök

maci

Ma a medve kijött és megmondta az őszintét. Marad a tél. Egymásra mosolyogtunk a gázóra meg én.