2015. március 16., hétfő

blaszfémese

BLASZFÉMESE FÖLNŐTTEKNEK

Élt Názáret városában egy család. Az apa, kit Józsefnek hívtak, derék, szorgos ácsmester volt, ki látástól vakulásig gyalult, szegelt, hogy családjának meglegyen a napi betevő. Az anya, legyen a neve Mária, háztartásbeli volt, mosott, takarított és főzött, ha volt mit. A család legifjabb tagja gyermekük, Jézus ( anyja szerint Jézuska), ki ez időtájt oskolás volt, vagy inkább csak kerülő. Jobban szeretett a verestengeren sétálni, mint tanulni. Míg társai tanulgattak, halászgattak ő csak járt a vizeken.

Egy napon az iskolamester szóvá tette az ácsmesternek az iskolakerülést ki ettől igencsak haragra gerjedt. Hazaérve megkérdezé csavargó fiától, merre járt. Jézus, kinek a talpa még akkor is veres volt a tengertől, nem tagadta, hogy a vízen. József ekkor elővette a fűzfavesszejét és jó nagy fájdalmat okozott neki. Pediglen oly erősen, hogy a hitvese is megsokallta. Erre József neki is fájdalmat okozott. Jézus, ki amúgy okos gyerek volt mindjárt közölte, hogy ez családon belüli erőszak és agyonsújtotta apját. Mária ezt nem élte túl. A vének kövezés általi halálra ítélték Jézust ki az őt körülállóknak azt kiáltotta - az vesse rám az első követ, ki nem ezt tette volna. Ez megtörtént. Az első követ követte a többi. Ezt követően megváltó híján a kereszténység elmaradt és a kereskedők, kufárok a hét minden napján kereskedtek, kufárkodtak. Azóta mindenki boldog, elégedett. Ennyi lett volna, ha így történt volna.

2014. december 31., szerda

utolsó

Az év utolsó napja van és az is lehet, hogy ez az utolsó blogbejegyzés, mivel ma már minden kommunikációm a facebook-on és a twitter-en zajlik. Az év utolsó hajnalát nyomozással töltöttem. A hetvenes években nagyszüleim hagyatékát úgy kaptam meg, hogy semmi információ nem volt mellékelve hozzájuk. Ezek közt volt hat dísztányér, melyek csak úgy lógtak a falon. Néha rájuk néztem mosogatás közben, de oly nagyon nem foglalkoztattak. Most hirtelen megszállt valami fura kíváncsiság, és hála az internetnek hamarosan ráleltem az eredetre. Magyar oldalakon hiába keresgéltem. Még a fénymásolt védjegyeket is pénzért árulták. Ahogy alaposabban szemügyre vettem a tányérokat, német vagy francia eredetre gyanakodtam. Mindkettőben igazam lett. A Sarr-vidékről származtak a 19-edik századból. Mostantól minden nap rájuk nézek.


2014. november 9., vasárnap

szerencsefüggő

Korábban már írtam arról a fotópályázatról, melyet a Szerencsejáték Zrt. és a Karton galéria közösen írt ki. Fotópályázaton még nem vettem részt, de most a téma megmozgatott. A pályázat címe Szerencsefüggőség. A zsűrizés után értesítettek, hogy a pályamunkám nem kerül kiállításra. Később kaptam egy célzást arra, hogy a kiíró kereskedelmi cég lévén a munkámat antireklámnak minősíthette. Na itt szakadt el a cérnám. A játékfüggőség betegség. A kormányzat puccsszerűen erre hivatkozva szüntette meg a játékgépeket a szórakozóhelyeken (melyet később saját embereinek átadva ismét engedélyezett) Nekem így ez a pályázat most olyannak tűnik mintha az ebolát, a pestist, a leprát kellene népszerűsítenem mert az valakinek hasznot hoz. 



2014. október 26., vasárnap

zsuga

Régen sem volt minden fenékig tejfel. Közel húsz éve még a Népszavánál dolgoztam. A megboldogult Fenyő János politikai kapcsolatainak fenntartása véget egy 52 lapos francia kártya csomagot készíttetett velem melynek minden lapján egy egy politikust kellett ábrázolnom az akkor még újdonságnak ható módszeremmel. Mivel a közélet már akkor is nagyon változó volt, így a szereplők is gyorsan cserélődtek. Mire végeztem az egyik verzióval, már jöttek is az új kívánságok. Közel 80 portré kellett végül a pakli elkészítéséhez. Sebaj, mondom ma már. Én legalább még élek.


2014. október 13., hétfő

ikon

Lassan fél évszázada annak, hogy keresetkiegészítésként elkezdtem ikonokat festeni. Néhányat sikerült eladnom az Eklézsiának a Felszab' téren. A technika kidolgozásához több kisebb darabot is készítettem, melyeket elajándékoztam később. Minap az egyiket lencsevégre kaptam.

2014. október 5., vasárnap

gesztenyemese

Kis gesztenyeteremtményeim, Tüske és Murrmurr kirándulni mentek. Jó barátok, mindig ezt teszik, ha kedvük tartja. Ráakadtak egy kesztyűre. Murrmurr, a bohém mindjárt kijelentette, jó lesz bele dudálni, hadd szórakozzon a gesztenyenép. Nem addig a'! Hátrább az ugorokkal, csattant fel Tüske. Ez a kesztyű harcra való. Ütni kell vele és punktum. Összevesztek. Már-már úgy tűnt, vége a barátságnak, mikor fentről megszólalt a teremtőjük hangja. Nyugi, skacok! Mindkettőtöknek igaza van. Ez a kesztyű úgy ütésre mint szórakoztatásra is alkalmas. A rajzoló csak felhúzza, majd megragadja vele a ceruzát és máris ontja a rendszerkritikus, vitriolos rajzait. Kiket eltalál vele azoknak fájni fog. Mint például ez :)

2014. október 4., szombat

szippantó

Egy hónapja a "júsztrímen" közzé tettem egy rövid kis film előzetest, mely egy látszólag értelmetlen akciót ábrázolt. Megsúgom, a fotó egy pályázathoz készült. Mivel a meghosszabbított leadási határidő előző hónap végén járt le, vártam a leleplezéssel.

Broadcast live streaming video on Ustream

 Most megmutatom az animált változatát, melyet egy kicsit megbolondítottam kép és hang effektekkel.

2014. szeptember 17., szerda

fly

A kutyasétáltatás azért jó, mert mikor már a kutya sem akar veled beszélgetni mert úgy leköti a saját "olvasnivalója", akkor elmerenghetünk és elmélkedhetünk. Ilyen elmélkedés eredménye ez a ma reggeli firka is.

2014. szeptember 13., szombat

csúti, a törpe

A hónap fele elment a Vidorral és az unokákkal. Beígértem, hogy a Mesterházy törpéhez hasonlóan a USTREAM-en nyilvánosan megsemmisítem az Orbán törpét is. Mielőtt ezt tenném, ma gyorsan mesehőst csináltam belőle. Oly annyira belefeledkeztem a sorozat gyártásába, hogy szénné égettem az ebédemet.


2014. augusztus 24., vasárnap

ustream

Leteszteltem a kanálisomat, melyet most indítottam a USTREAM-en. Végre sikerült.


Live streaming video by Ustream

2014. augusztus 16., szombat

ecsetelő


Ha egy esemény, egy téma lázba hoz mindig először az ecsethez nyúlok. Nem is ecset ez valójában, csak úgy viselkedik. Okos találmány. Mivel az engem feldúló események mindig kötődnek egy bizonyos személyhez, ezért ezek az ecsetfirkák többnyire, sőt majdnem minden esetben portrék. Illusztrációként itt van három az augusztusi hevületből.



2014. augusztus 11., hétfő

prédikáció

Elborzadok, de még inkább megijedek, ha az emberi butaság tobzódását látom. A minap belenéztem a Hit Gyülekezetének Vidám Vasárnap címet viselő miséjébe. Németh Sándor, ez a beszédhibás, makogó "észosztó" arról győzködte híveit, hogy alattvalónak lenni jó, sőt kötelező, főleg Isten országában. A vezető azért van, hogy vezessen az alattvaló meg hogy "alattvaljon", gondolkodás és feltétel nélkül. Ez érvényes az élet minden területén, de főleg a hitéletben. A diplomásokból álló, ülő gyülekezet meg helyeslően bólogatott, bizonyítva, hogy a nyájba terelt nép birkaként is viselkedik.

2014. július 27., vasárnap

mese, hab nélkül




A király álmodott. Volt neki egy álma. A munka alapú társadalom. Pontosabban, a közmunka alapú társadalom. Álmában a társadalom a közmédia, az egyházak, a gyenge oktatás és a szabad pálinkafőzés hatására zombi rabszolga haddá változott, melynek egyetlen szórakozása a közutakon módosult tudatállapotban való biciklis lődörgés. A minimálbér feléért örül, ha közmunkához jut és bármit megtesz, hogy urát boldognak lássa. És ő boldog mert mindenki egyért és egy magáért. Ezt álmodta a nagyúr, de felébredt és érezte, hogy nedves a keze. Valamibe bele lógott.

2014. július 25., péntek

vajna

Vegyük má' észre, mióta köztünk van nekünk felvirágzott. Hol volt eddig a magyar filmgyártás? És hol van most?? Na ugye! Palácsik Timea férje, a parókák Rambója, a kaszinók ördöge, a holivudi keresztpapi csodákat művelt. Örüljünk és élvezzük, hogy a kortársai lehetünk....( De ki a f.... az a Palácsik Timea?)