2011. augusztus 1., hétfő

tompika


- Tompi fiam, írd le százszor! "Megígérem, mikor nagy leszek és Európa Parlamenti képviselő leszek, felnőttként fogok viselkedni, nem beszélek csúnyán és nem járatom le az országot, melyet képviselek!"

2011. július 31., vasárnap

szelesen


Július utolsó szombatján igazi vitorlázó idő volt, csakhogy én nem vitorlázni mentem. Délben indultam a szél szárnyán a Kopaszi gátra, hol este nyolcig borzolta a hajam a jó délnyugati. Mellettem Zsoldos barátom kapaszkodott a rajztáblába és gyorsan lerajzolta kit odafútt a szél. A huzat nálam is gyorsan lapozott, így azután szinte észre sem vettük, hogy este lett és bontják a sátrat a fejünk felett, melybe a még mindig erős légmozgás is besegített. Este nyolc után jó hátszelet kaptam.


2011. július 27., szerda

pagare jesu

Reményi tanár úr kedves, anekdotákkal és képpel fűszerezett válaszlevélben tette helyre a Gatto Nero rajz kapcsán elkövetett tévelygéseimet. Mivel sok benne a kultúrtörténeti adalék, közzé teszem.


"Apám 1948-ban járt Olaszországban. Márk Tivadarral, az Operaház jelmez/kulissza tervezőjével ketten kaptak a fiatal művészeket támogató (az utolsó koalíciós években még Horthy-ról elnevezett) magyar állami ösztöndíjat, hogy Tivadar az építészetet, apám meg a "belcanto"-t tanulmányozhassa az operai előadásszünetben nyáron (maestro POLVEROSI énekmesternél Rómában). Az útra anyukám mint újdonsült feleség is velük mehetett, így hármasban nászutaztak. Szegények voltak mint mindenki a háború utáni Európában, de azért teherautó-stoppal, busszal, kofahajón igyekeztek Olaszország szépségeit bejárni. Tivadar lelkesen mutogatta az építészet, szobrászat festészet remekeit. Egyszer egy isten háta mögötti kis faluba vitte őket, egy kis kápolnába egy eldugott Tiziano freskót nézni. Persze hétköznap a templomocska zárva volt, míg végre hosszas unszolásra előkerült egy szerzetes a kulcsokkal. Körbe is vitte a messziről jött idegeneket, (a háború után az Ecserin vett khaki színű shortjukról állandóan amerikaiaknak nézték a triót. El is határozták, hogy heccből egymás között csupa i-vel beszélnek magyarul, hátha japánnak nézik őket az olasz atyafiak). Míg körbe járták, a szent emberből lett alkalmi "cicerone" részletesen elmagyarázta a kápolna és a festmények történetét, a kijáratnál azonban a búcsúzásnál a markát tartotta, mint a profi idegenvezetők, borravaló reményében. Apáméknál egy garas sem volt, - és különben is illetlenségnek tartották, hogy az egyházfi a templom látogatóitól pénzt kéreget- hát hirtelen mozdulattal belecsapott a tenyerébe; "Isten fizesse meg" = "PAGARE JESU" improvizálta tört olaszsággal. Aranyköpése azóta Márk Tivadar és operai barátaik között szállóigévé vált.

A jobb sarokban ezzel a "PAagare Jesu"- val szignálta apám is "Gatto Nero" karikatúráját. Azaz, a negyvenes évek végén művészetszeretetből ingyen készült a karikatúra..

Megemlíteném az Operai művészbejáró közelében, a zenekar szuterén próbaterme felé vezető folyosó freskóit, ahol a negyvenes évek vége felé készült freskók örökítik meg a kor művészeit, igy Reményi Sándort is Jámbor László, és Nádasy Ferenc társaságában. Nem tudom, hogy ki alkotta őket (talán Gatto Nero?!) de a holokauszt históriákhoz tartozik, hogy az Operaház alatti három szintes (zenekari árok + süllyesztő, hidraulikus gépház, kazánház) pince labirintusban is bújtatattak üldözött művészeket. A legmélyebben fekvő kazánházban több tucatnyian, közöttük a későbbi igazgató, Nádasdy Kálmán, és majdani felesége Birkás Lilian, (Kishegyi Árpád?) húzódott meg. (A kényszerű összezártság nem várt eredménnyel, házassággal végződött.) Az újonnan érkezőket becsempészni, élelmezni külön veszélyt jelentett a művészbejárót őrző (nyilas karszalagos) portás miatt. Apámék úgy oldották meg, hogy egyikük beszélgetésbe elegyedett vele, hogy amíg a figyelmét leköti, a kolléga besurranhasson. Az utolsó időszak (Nidosi Testvér) és ostrom apokalipszisa alatt gyakorivá váltak a razziák. Az igazoltatást elkerülendő a pincelejáraton elhelyezett "bubó pestis" felirattal tartották vissza a hívatlan érdeklődőket.. A történet epilógusa, hogy abban a pillanatban, amikor a Hajós utcából kihátrált az utolsó német katona, és befordult az első szovjet harcos, a portás egy mozdulattal nyilaskeresztesről vörösre cserélte a karszalagot.
Hja, a jónép (török, osztrák, német, szovjet látogatók alatt) évszázadok óta gyakorolja a túlélési stratégiát.

A családtagoknak adalék: a római vonathoz Badacsonyból a csónakba tett két kofferrel eveztek át a Balatonon a sógorral, Örffy Lacival Fonyódra..
Nehéz idők jártak, akadozott a közlekedés.. Szép emlék maradt, jó ideig nem utaztak külföldre, Rómából visszajövet nem az operai vasfüggöny zárult be mögöttük."

2011. július 25., hétfő

smiling europe

Felfedeztem a hálón a Mosolygó Európa online kiadványát, melynek anyagából napjainkban tartottak kiállítást Portalegre-ben. A 100 - 104 oldalon képviselem Magyarországot.









2011. július 24., vasárnap

gatto nero


Hányszor átlapoztam már a Gyöngy Kálmán által szerkesztett "Magyar karikaturisták adat- és szignótára"-t és magamban mennyire "lájkoltam" a Ruttkai Éváról és Tolnai Kláriról készült pasztell karikatúrákat, mégsem tűnt fel a hasonlóság. Blogbejegyzésemet Kálmán feltette a "Ludas Matyi" blogjára majd a következő kommentet fűzte hozzá.
"
Kedves Joe! A karikatúrát a magyar GATTO NERO, FEKETE MACSKA, polgári nevén WITTMANN REZSŐ (1889-1972) rajzolta, aranyért sem lehet venni a grafikáit. Üdv:Gyöngy "
Köszönöm Kálmán! A link kiemelését már magam illesztettem az idézetbe, mert a hálón találtam némi információt.

2011. július 23., szombat

grenoble


A korábbi poszthoz tartozik, hogy napokig Reményi György egyetemi tanár vendégszeretetét élveztem, melyért ma is hálás vagyok. A vacsorák, a derű, a szaunázás és kirándulás mind-mind mély nyomokat hagytak bennem. Büszkén mutatta az édesapjáról még a háború előtt Olaszországban készült karikatúrát mely mellett az én gyors ceruza vázlatom messze elmaradt.


2011. július 22., péntek

strapalin

Nem szeretem a termék reklámokat, de most kivételt teszek. A farbakúp (Pharbacoop) legújabb készítményét magam is kipróbáltam és nem győzők csodálkozni.

2011. július 21., csütörtök

dans la rue de la balme


Néhány napja a napon még negyven fok körül volt most meg alig van tizenöt. Mit tegyen ilyenkor az ember. Útra kel. Virtuálisan. Elmentem ma Grenoble-be és megkerestem a házat, hol hat éve laktam. Jó buli. Az ember sokszor visszavágyik kalandozásainak színhelyeire. Évekkel ezelőtt még álmodni sem mertem, hogy mindehhez fel sem kell állnom a székből. Ha ilyen marad az idő, akkor holnap meglátogatom Robert Burns szülőházát.

2011. július 16., szombat

carramba

Nincs nyár dráma nélkül. Tavaly nyáron számoltam be Diego tragédiájáról. Alig egy évre rá Diego hűséges lova, Carramba pont az én medencémet szemelte ki, hogy véget vessen szenvedésének. Hiányzott a gazdája és talán azért kereste nálam a fájdalmas helyszínt, mert én voltam az egyetlen, ki beszámolt a lovasa haláláról. Carramba, a hűséges lódarázs a legszebb gombostűmet kapta.
Utóirat
A bejegyzést nagyjából két órája írtam. Carrambát egy kartonplast táblába szúrtam, és elhelyeztem a polcon. Egy negyed órája vettem észre, hogy a tábla üres. Senki nem járt azóta nálam. Mindent átvizsgáltam a környéken. Se lódarázs, se gombostű. CARRAMBA!!!
Ha valaki lát röpködni egy gyöngyfejű gombostűvel átdöfött lódarazsat, kérem értesítsen!

2011. július 15., péntek

zászló


Néhány éve egy ismerősöm megkért, hogy tervezzek egy háromszög alakú zászlót. Egy kicsit összetettebb volt a kérés. A közútnál dolgozott és csapatot alakítottak egy vitorlás versenyre. Előbb ki kellett találnom egy jól hangzó csapatnevet és azt megfogalmazni egy szimbólumban. A "viziúthengert" megfelelőnek találtam és a hozzá kreált jelkép is jónak tűnt. A csapat viszont elvetette. Akkor nem értettem, ma már igen. Az utakat róva és a kátyúkat kerülgetve most már tudom, a csapatnak a "kátyúsok" név lett volna a megfelelő egy amorf lyukú aszfaltszürke zászlóval.


2011. július 14., csütörtök

souvenir


Csehországból kaptam egy mail-t. A levélíró helytörténész. Arra kért, hogy a néhány éve Homonnáról készült blogom képeit küldjem el nagyobb méretben. A képek 1917-ben készültek. Míg kerestem az eredeti fotókat, érdekes leletre bukkantam ugyanebből az évből mely kötődik Csehországhoz. Egy barkácsolt emléklap volt egy csomag angoltapasszal. Azt nem tudom, hogy kerültek egy csomagba ( lehet, hogy véletlenül), de jól mutatnak együtt :)

2011. július 13., szerda

jég


Tombol a nyár! A prolibícsben forr a víz! A kutyamelegben üdítő kérésnek tettem eleget. Jeges rajzot kellett készítenem. Hideg sör volt a másik kezemben. Ez most jól esett.

dzsoland

Megint itthon vagyok :( Nem ment. A legnagyobb kánikulában a legnagyobb tömegben ültem a fűzfői strandon és még ingyen is alig volt kereslet. Még szerencse, hogy az önkormányzat adott három napot a tesztelésre, így legalább nem fizettem rá. Persze azért nem volt olyan rossz a helyzet és ilyen időben illik a napos oldalát nézni a dolgoknak habár mindenki az árnyékot kereste. Azok, kiket ingyen rajzoltam, nagyon boldogok voltak. Kiolvastam három könyvet és találtam egy eddig ismeretlen és lakatlan szigetet a Balaton közepén, melyet mindjárt elneveztem a felfedezőről. Bemutatom Dzsolandot.


2011. július 4., hétfő

útrakész


Tóniótól kaptam egy mobil installációt, mellyel a hét végén leruccanok a magyar tengerhez, hogy megpróbáljam előteremteni a betevőt. Még sok intézni valóm van addig, de most úgy tűnik mindent rendben hagyok magam után. Ha az időjárás megengedi, egész júliusban távol leszek számítógéptől, prolibícstől. Augusztus végén meg már indul a Vidor, így hát nem sok blog várható most tőlem. Joe bácsi rajzoldája útra kész!


2011. június 28., kedd

levél


Hillary Rodham Clinton Asszony

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere

2011. június 26, Budapest

Tisztelt Külügyminiszter Asszony!

Nagy megtiszteltetés, hogy a Tom Lantos Intézet megnyitásakor az Amerikai Egyesült Államok az Ön személyében képviselteti magát.

Számunkra, az egypárti, kommunista rendszer ellen fellépő egykori demokratikus ellenzékhez tartozók számára fontos ez az intézet. Tom Lantos támogatta a szabadság ügyét, amikor Magyarországon még diktatúra uralkodott. Mi mindannyian tisztelettel tekintettünk rá, és sokan közülünk élete végéig őriztük a személyes barátságot.

Sajnos, a Tom Lantos védte értékektől a mai Magyarország egyre messzebb kerül. Jó dolog, hogy a Tom Lantos Intézet a magyar kormány és a demokratikus pártok egyetértése alapján jött létre, ám ilyen megegyezésre a kormány ma a demokrácia sorsát meghatározó egyetlen kérdésben sem hajlandó.

Hazánkban az elmúlt egy évben súlyos sebeket ejtettek a jogállamon. A kormányfő, aki jelentős támogatással, a szabadság erősítésének jelszavával jutott hatalomra, ma bevallottan távolodik a nyugati demokráciák értékrendjétől, amelyet idejétmúltnak nevez. Kormányzó koalíciója szisztematikusan lebontja a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos garanciáit, a végrehajtó hatalom fékeit és ellensúlyait.

Hazánkban autokratikus rendszer épül.

Az első korlátozást a sajtószabadság szenvedte el. Kizárólag a kormányzat jelöltjeiből álló szuperhatóságot hoztak létre, amely nem csupán a rádiókat és televíziókat, hanem a teljes nyomtatott és az online médiát is felügyeli. Visszaállamosították a közmédiát, s kötelezték, hogy kizárólag az állami hírügynökség híreit használja. Az egypárti hatóság tetszése szerint súlyos büntetésekkel sújtja a médiát, és kizárhatja őket a licenc megújításából: ez máris öncenzúrát váltott ki a médiában.

Nem kerülhette el sorsát az alkotmánybíróság sem, amely az elmúlt húsz évben a jogállam biztosítékaként működött: először korlátozták hatókörét, s éppen most folyik a testület kibővítése öt új, kizárólag a kormánypárt delegálta személlyel.

Az egyeztetésre hívó hangok ellenére a kormánypártok egyedül, az ellenzék mellőzésével alkották meg az új alkotmányt. Nemrégiben az Európa Tanács jogi testülete is erős kritikával illette az új alkotmányt, amiért az korlátozza az alapjogokat, és önkényesen kétharmados többséget ír elő a jelenlegi kormány gazdasági döntéseinek későbbi megváltoztatásához.

A demokrácia egyik legfontosabb jogszabályát, a választójogi törvényt a kormányzó párt ismét csak egyedül, a többi párt egyetértése nélkül kívánja módosítani.

Súlyosan csorbul az igazságszolgáltatás függetlensége is. Csoportosan kényszernyugdíjazzák az integritásukat húsz éve bizonyító bírákat ; a bíróságok autonómiáját garantáló Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot megfosztották alkotmányos védelmétől; a bírák kinevezésének menetét a kormányzó erők fogják megszabni.

Minden független közszolgálat élére az uralkodó párt funkcionáriusait helyezték. Mindennapos gyakorlattá vált a magyar polgárok jogfosztása, többnyire visszamenőleges hatályú törvényekkel.

Hadd idézzünk két példát csupán az elmúlt hét híreiből. A magánvállalkozókat a kormány rendelettel kötelezi béremelésre. Beterjesztettek egy törvényjavaslatot, amely gyakorlatilag visszavonja a Habeas Corpust: 72 óráról 120 órára növelnék a bírói felülvizsgálat nélküli fogvatartás idejét, és megtiltanák, hogy a letartóztatottak az első 48 órában védőjükkel találkozhassanak.

Tisztelt Külügyminiszter Asszony!

George Bush elnök 1989-es történelmi látogatása segített minket, magyarokat, a demokrácia létrehozásában; az Ön látogatása ma segíthet bennünket, hogy megakadályozzuk a felszámolását.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy Ön Magyarországon kiáll az ismét veszélyeztetett szabadság mellett.

Tisztelettel:

Ara-Kovács Attila

Dalos György

Demszky Gábor

Haraszti Miklós

Hodosán Róza

Kenedi János

Konrád György

Magyar Bálint

Mécs Imre

Radnóti Sándor

Rajk László

Szilágyi Sándor

Tamás Gáspár Miklós”

.

”

Ms. Hillary Rodham Clinton

Secretary of State of the United States of America

c/o

Ambassador Eleni Tsakopoulos Kounalakis

Embassy of the United States of America
Szabadság tér 12
H-1054 Budapest
Hungary

Facsimile: (36-1) 475-4764

26 June 2011, Budapest

Dear Madame Secretary:

It is a great honor for Hungary that you will represent the United States on the occasion of the opening of the Tom Lantos Institute in Budapest.

For us, members of the erstwhile democratic opposition to the one-party communist regime, this is an occasion of utmost importance. Tom Lantos gave his whole-hearted support to the cause of freedom at a time when Hungary was still a dictatorship. We all held Representative Lantos in great esteem; many of us maintained bonds of friendship with him until his death.

Regretfully, however, Hungary is rapidly moving away from the standards upheld by Tom Lantos. While it is only to be commended that the Tom Lantos Institute was established with the consensus of the Hungarian government and the democratic parties, today our government refuses to seek accord concerning any issue crucial to democracy.

In the past one year, the rule of law has been seriously damaged in our country. The Prime Minister, overwhelmingly elected in 2010 with a promise to strengthen civic liberties, is today openly distancing himself from the ideals of Western democracies, calling them obsolete. His ruling coalition systematically demolishes the constitutional guarantees of separation of powers, removing all checks and balances that restrain the executive.

An autocratic system is in the making in Hungary.

The first victim of these restrictions was freedom of the press. An omnipotent authority was created, composed solely of governing-party delegates, empowered to supervise not only broadcasting, but also the print and online media. The public-service media were re-nationalized, and obliged to only use news provided by the state press agency. This one-party authority arbitrarily imposes massive fines, and can deny to media outlets the renewal of their licenses. This in turn has already triggered media self-censorship.

Neither was the Constitutional Court, the most potent safeguard of the rule of law during the past twenty years, able to avoid this fate. First, its scope of competence was curtailed, and now the Court is being expanded, with five new justices appointed by the ruling parties.

Despite appeals to find common denominators, the ruling parties drew up a new constitution on their own, cold-shouldering the opposition. The constitution has recently been met with fierce criticism by the Council of Europe’s legal commission, both for curtailing fundamental rights and for arbitrarily requiring a supermajority for future revisions of the present government’s economic policies.

In a similar vein, the ruling parties are intent on modifying the election law, a cornerstone of democracy, while disregarding the opinion of the opposition parties.

The independence of the judiciary is under grave assault as well. Despite judges having proven their integrity for the past twenty years, they are now being forced into retirement en masse; the National Council of Justice, the safeguard of the courts’ autonomy, has been deprived of its constitutional protection; the process of appointing judges will heretofore be defined by the governing parties.

All independent public services are now being headed by functionaries loyal to the ruling party. It has become standard practice to strip citizens of their civil rights, mostly by passing retroactive laws.

Let us cite just two developments of the past week. Private entrepreneurs have been obliged to raise wages through a government decree. Habeas Corpus will be virtually repealed through a draft law soon to be passed by Parliament: the length of detention without judicial oversight would be raised from 72 to 120 hours, and the right of detainees to consult a lawyer would be denied during the first 48 hours of detention.

Madame Secretary:

The historic visit of President George Bush in 1989 helped us Hungarians to establish democracy in our country. Your visit may help us to prevent its demolition today.

We are certain that you will speak up for Hungary’s once again endangered freedom.

Yours sincerely,

Attila Ara-Kovács, journalist

György Dalos, writer

Gábor Demszky, former Mayor of Budapest

Miklós Haraszti, former OSCE Representative on Freedom of the Media

Róza Hodosán, former MP

János Kenedi, historian

György Konrád, writer

Bálint Magyar, former Minister of Education

Imre Mécs, former MP

Sándor Radnóti, philosopher

László Rajk, architect

Sándor Szilágyi, writer on photography

Gáspár Miklós Tamás, philosopher”

2011. június 21., kedd

R.I.P. Andy


A woodstock-i generáció megint kevesebb lett egy zenésszel. Tegnap hajnalban elment Andy Robinson. Alig öt hete fedezték fel, hogy a rák megtámadta. Élete végére árnyék vetült. Nagyszerű ember volt. A képet Szabó Joe barátom készítette egy woodstocki kirándulás alkalmával, mikor Andy minden testi erejét megfeszítve megakadályozta, hogy egy életunt fa a vízbe vesse magát. Nem feledlek, Andy sem téged, sem a vidámságod, sem a rém rossz sonkás tojásod. R. I. P. Andy.

2011. június 16., csütörtök

XXI


Nemrégiben láttam a Zwack családról egy dokumentum filmet, melyben felfedeztem egy huszonegy éve készült karikatúrámat. A Huszonegyedik század című produkcióban volt. Előtte felkértek, hogy legyek az egyik kurátora a Századunk alapítványnak. Készítettem két szimbólum vázlatot, melyeket most megosztok.

Mennyi? Tizenkilenc! Akkor kérek egy lapot :)

2011. június 15., szerda

repeta


A Blog és Karikatúra kiállításom harminckét lapját az Újságíró Szövetség Vörösmarty utcai székházában tegnap fellógattam és ott csüngenek majd a hónap végéig. Ez ám a jó hír, igaz?!

nászjelentés

Egerben jártam a hét végén, hol barátaim egybekeltek. Sok régi, kedves ismerős közt, jó hangulatban teltek az órák és ezt meg kell becsülni. Igazi pilótanász volt. A székesegyház lépcsőjén tolongó násznépet virágszirommal bombázta a "légierő". Aki talpon maradt, azt a bőséges ital választék terítette le. Minden hétre juthatna egy ilyen nap.