A csoportkép közepén meggyérült hajjal, fehér szakállal áll Szederkényi Attila. Miért hívtuk Röcsöknek, már nem emlékszem. Szobrászként tengette életét. Annak idején egy brancsba tartoztunk. Hogy irigyeltem azért, mert a Harmincad utcában, az angol követséggel szemben lakott. Az már majdnem nyugat volt. Szacsival gyártották az ólomarmadát. Tipikus vagány volt. Volt, mert mint több helyről is értesűltem, ő is itthagyott minket.
2008. szeptember 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése