2009. március 21., szombat

oroszlán

Áll az öreg és az ifjú oroszlán a dombtetőn és bámulják a völgyben békésen legelésző csíkos gnú (Connochaetes taurinus) csordát. A kölyök észreveszi, amint az egyik eltávolodik a többitől és izgatottan így mordul fel. - Rohanjunk le és faljuk fel, fater! - Az öreg és tapasztalt ragadozó csak mosolyog a bajsza alatt. - Ne oly' hevesen, kishaver! Kényelmesen lesétálunk, és megesszük mindet.


Az eredeti, trágár verzió persze nem oroszlánról és taurinus-ról szólt, jól tudom. A lényeg, hogy a tanulsága ugyanaz. Csak nem igaz. Azt hittem, ha majd őszbe csavarodom türelmesebb, nyugodtabb leszek. Az elkapkodott vázlatok helyett szépen kidolgozott, aprólékos rajzok kerülnek ki majd a kezeim közül. Amint a mellékelt ábra is mutatja ez nálam pont fordítva történt. Zsengébb korban jobban szöszöltem.

Nincsenek megjegyzések: