Nagy tehetségű és tanult kollégám (?), barátom(?) kilenc éve egy nagy formátumú, igen míves munkával mutatkozott a nyilvánosság előtt a tavaszi várbéli tárlaton. A "Pesti Kódex" címet adta lapjainak. Szépen szerkesztett rajzos jegyzetei a karikatúráról szóltak és annak felhígulásáról napjainkban. Feltette a kérdést a maga egyenes ám alpári módján - "... műalkotások-e a sajtóban tömegével termelődő, ill. megjelenő álkarikatúrák, megélhetési karikatúrák, vagy egyszerűen csak kurva rossz karikatúrák; ha úgy tetszik: művészet-e a szar karikatúra?" Kritikus énem ezek után kezdett el egyre inkább távol tartani a publikálástól. Ez az önkritika nem működik mindenkinél. Nem izgatna olyan nagyon, ha ezt csendben tennék. Sajnos egyre többet találkozom a nevükkel különböző blogok kommentjei közt, hol tehetséges kollégákat minősítenek. Azon nem csodálkozom, hogy a Pesti Kódexet nem ismerik ám úgy tűnik az illem kódexet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése