Kérdi a lányom hová megyek. Mondom neki, a Sajdik Feri szülinapi bulijára. Erre a lányom elkezdi darálni a Pom-Pom monológot. Közel harminc év távlatából is benne maradt. Feri feledhetetlen. Áthaladok a Kossuth téren. Mikor utoljára jártam erre, éppen a gyurcsánytakarodjisták sátoroztak rajta. Ma békés arcát mutatta. A Karton galériában már KOKSZoltak, de nem késtem. Átnyújtottam Ferinek személyes köszöntőmet, majd vegyültem. Sok régi kedves kolléga volt jelen. A díszvendégen nem látszik a kor. Mondták is neki, hogy tíz éve is pont így nézett ki. Tréfálkozva jegyeztem meg - ötven éve is - szerencsére Sajdik Feri nem sértődős és bárdolatlanságom csak mosolyt csalt az arcára sőt egy gyors tollrajzzal még meg is ajándékozott. Reménykedem, hogy a nyolcvanat én is ilyen derűvel és kondícióval élhetem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése