Mikor már pakoltunk össze, Zsoldos Peti megkérdezte, hogy a kis szőke, szemüveges srácot lerajzoltam-e mert szegény napok óta lemarad. Mindig olyankor érkezett, amikor már túl sokan voltak előtte. Megnyugtattam, még utolsónak megcsináltam. Szerencsére idén nem volt veszekedés, lökdösődés a sorban állók között. Az mindig lehangol.
Koszon. Jonápot. Ezeket mondta az örökké mosolygó ázsiai férfi, mikor átadtam a rajzot. A mosolygást csak arra az időre függesztette fel amíg modellt ült. Akkor viszont semmi pénzért nem volt hajlandó egy kis derűt imitálni.
- Kevin, ne rohangálj! Maradj veszteg! - mordult apuka a kisfiára miközben készült a rajz, és Kevin nem rohangált tovább, veszteg maradt. Csörrent a súlyos lánc a nyakban mikor felállt a székből és helyet foglalt a szomszédba, hogy a kolléga is lerajzolhassa.
1 megjegyzés:
great!!
excellent!!
Megjegyzés küldése