Lázasan dolgozom a kisunokámnak szánt manóházon (már nem titok, mert a fiam tegnap lefotózta, unokám meg még nem blogol) mikor megszólalt a csengő. Mi a manó - gondolom - a postás már elment, mást meg nem várok. Egy rég nem látott kedves, távoli rokonom állt a kapuban. Szoktál még rajzolni - kérdezte - és én mindjárt tudtam, hogy minek köszönhetem a látogatást. Van egy pár haver kiket meg szeretnék lepni egy karikatúrával. Vannak itt képek és itt egy lista a tulajdonságaikról és szokásaikról. Holnapra kellene. A képeken nyolc motoros manó volt. Manóházat elküldtem egy napra száradni és nekiláttam a gázolajszagú manók megrajzolásához. Így telnek napjaim, miközben állítólag lógatom a lábam. Irigylem magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése