Burgonyahámozás közben egy macskára bukkantam. Vörösesbarna színű, fülei, végtagjai a sárgásrózsaszínbe hajlanak, szemei aprók, a hangja az emberi fül számára nem érzékelhető tartományban van így szinte nem is hallható. Erősen burgonya illatot áraszt, de ez azzal is magyarázható, hogy a krumplis zsákban rejtőzködött. Első pillantásra azt hittem, hogy a Schrödingeréké, de hát az övék már 50%-ban előkerült. Mivel nem jelentkezett érte senki, belefőztem a paprikáskrumpliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése