A HALAK
Halék (élvezve a meleg
nyarat, a légydus deleket)
megfontoltan töprengenek
létük nagy titkai felett.
Van, mondják, Tavuk, Folyamuk;
de tovább hova visz az út?
Ez a lét, esküsznek rá,
nem minden: hiszen túl silány;
s biztos, hogy valami örök
jó van a Sár és Víz mögött;
s hogy a Folyékonyságban a
szemnek egy Célt kell látnia.
Bölcs sejti és tudja hívő,
hogy nem Szárazság a jövő!
Sárba sár? Övény és Halál?
Nem ez a Vég! Valami vár!
Valahol, túl időn s teren,
vizebb víz, sarabb sár terem!
S ott (így hiszik), ott úszik Ő,
a Folyók Apja, a dicső,
halszerű, pikkelyes, csodás,
mindenható jó Óriás;
s ama Roppant Uszony alatt
Majd megpihennek a halak.
Óh, mondják az örök Vizek
legye horgot nem rejteget,
s ott túlvilági lesz a táj
és mennyei tiszta a sár
és hízott hernyók nyüzsgenek
és paradicsomi nyüvek,
molyok, álcák, mind nagy s kövér,
s giliszta, mely örökkön él.
S a mennyben, mely ennyire szép,
nem lesz föld, mesélik Halék
ford. Szabó Lörinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése