2013. március 4., hétfő

bóvli

Akinek diófája van, legyen diótörője is állítja a déldakota mondás. Nekem van mindkettő. A dióroppantóm már több mint száz éves, masszív kis szerkezet. Egy baja van, sok dió megroppantására alkalmatlan, mert a kéz nem bírja. Így azután marad a kalapács, csak győzze utána az ember összeszedni a szétröpködött héjdarabkákat. A kapummal szemben van a közösségi ház, hol gyakran tartanak vásárt főleg nyugdíjasoknak. Csupa olcsó holmi. Megláttam a postaládámba dobott katalógusukban egy diótörőt. Ma volt a vásár, úgyhogy reggel átmentem és vettem egyet. Amint hazaértem vele, mindjárt ki is próbáltam. Recccs, hallom a hangot. Az első fogásra roppant. Nem a dió, a törő. A diónak meg sem kottyant. Rajta a felirat, made in china. Úgy kell nekem. A képet csak azért teszem fel, ha valaki ilyet lát, meg ne vegye.

Nincsenek megjegyzések: