Amilyen szorgalmasan blogoltam öt évvel ezelőtt, olyan gyatrán posztolgatok idén. A facebookon minden napi örömömet - bánatomat világgá kiabálom , ezáltal téma nélkül maradok. Még a rajzokat is elorozta a szociális háló. Sajnos a blog nem annyira interaktív. Most, mikor ráakadtam egy majdnem fél évszázados selejtemre, az az ötletem támadt, ne maradjon a július bejegyzés nélkül. Nem egy nagy durranás, de a semminél még ez is jobb. 1971-ben kaptam néhány linó lemezt. Egy-két hónapig tartott a linóleum korszak, többet nem is próbálkoztam. Túl sok volt a selejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése