Évekkel ezelőtt egy zenész megkeresett azzal az ötlettel, hogy indítana egy osztrák-magyar kulturális magazint. Kért, hogy tervezzek egy ütős fejlécet, címlapot, arculatot. Pénz az nem igen volt rá, csak lelkesedés. Nem nagyon bíztam a projekt sikerében mivel már láttam karón varjút. Tárgyalgattunk, beszélgettünk miközben megérkezett egy hölgy ki hivatásos fordítónak mondta magát. Mivel kétnyelvűre tervezték a lapot, érthető volt a megjelenése. Azon melegében árajánlatot adott. Csak néztem mint a moziban. Leütésenként számlált. Elmerengtem ott akkor, mi lenne, ha mi is toll vagy ceruza vonásonként számláznánk. Horribile dictu, pixelenként!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése