Brüsszelben hallottam először a Posztobányi legendát. Azóta többször is, de most érett poszttá. Barátom ötvenhatban a Juta dombon gitárt vett a kezébe holott nem volt zenész. Menekülnie kellett, így került Belgiumba. Táborokon keresztül vezetett ide az út. Az egyik ilyen láger Szarajevó feletti fennsíkon volt hol a történet játszódott. Posztobányi úr Hunyadi páncélos volt, igazi Horthy fan. Néha a táborlakók kimentek a közeli szerb korcsmába garatra önteni. Egy alkalommal Posztobányi úr oly szorgalmasan öntögetett, hogy nem tudott uralkodni hangszálain. Fennhangon többször is elharsogta az "ott ahol zúg az a négy folyó"-t a délvidékre igazítva a refrént. Másnap összeverve találták, csak a hasán tudott feküdni. Ettől kezdve ahányszor csak meglátták, megkérdezték tőle - mondja Posztobányi úr, hol zúg az a négy folyó? A történet azért került elő, mert hirtelen tele lett az ország posztposztobányikkal. Minden harmadik autó hátulján ott díszeleg a matrica, mely dicstelen szerepet hozott az országnak lassan egy évszázada. Csak a naptárra és a térképre kellene nézni, vagy elővenni megint az elemista történelem könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése