flammferi

Gyönyörű tavaszi idő volt tegnap. Ilyenkor jó kimozdulni. Gondoltam, meglátogatom Flamm Ferit. Már becsukott szemmel is odatalálok. A Häggvägennél leszállok a buszról és besétálok a Bokvägenen. Feri nem várt, de örült nekem. Lelkesen mesélte, a minap majd egy órát beszélgetett a Dokival, aki nagyon sajnálta, hogy nem lehetett a Kaktuszban mivel próbált a Liversinggel. Ha már a Kaktusznál tartunk, mondta, a videón láttam milyen jó hangulat volt. Még mindig milyen nagy dumás a doórferi és milyen cuki a kismészi, állapítottuk meg és csodálkoztunk miért pont a Csíziónak van emlékoldala, mikor létezett nála kedveltebb tanár is. Vadiúj pipáját mindig újra gyújtotta mialatt elmesélte, hogy lepte meg a lányát Londonban az Atlasz klippemmel és milyen jó, hogy elkészült mert szinte semmi dokumentum nem maradt erről a dicső korszakról. - Már mész is - kérdezte, mikor hirtelen felugrottam, mert görcsöt kapott a lábam. - Még nem - nyugtattam - csak a korom. - Ki kell vasalnom még a vásznat mielőtt felkasírozom- mutatott a sarok felé. Már készítem elő a következő képet, tért rá szakmai dolgokra. Olyan mint egy csendélet, gondoltam és gyorsan kattintottam a kamerát.

-Most már tényleg megyek- mondtam. A kezem zsebre dugom, ha a világot unom, dúdoltam az Atlasz nótát távozás közben, és úgy is tettem. A zsebemben ott volt a Walkman , melyen rajta volt minden rajzom, filmem, fényképem, egyszóval az egész világom. Vannak ennek a századnak csodái, állapítottam meg elégedetten és még tettem egy kis kitérőt a kaliforniai Moss Beach felé is.