Marabuval 2000-ben Skóciában jártunk. Marabu az élményeit lerajzolta, én leírtam.
-Robert Börnsz.
-Nem-nem! Rrrrrberrrrt Brrrrrnsz.. Mint mikor apám gyermekkoromban berúgta a Pannóniát. Berregjen az az „R”.
Lassan araszolva Marabuval hajnalban a „Lógrrrin” felé, melyet szabadon Zöld Alsónak fordítottunk, és lázasan igyekeztünk elsajátítani a helyes skót akcentust.
Miközben már egész jól recsegtettünk , felfigyeltünk egy kutyájával közeledő alakra. Lenyűgöző látvány volt. Az ég borongós, a zöld gyep szinte összeér a szél által felkorbácsolt hullámokkal. A Firth of Clyde vize barna kocsonyaként remegő medúzák sokaságát sodorta a partra. A háttérben egy igazi skót várkastély húzódott. Előtte egy igazi négylábú középpályás aki röptében kapkodta el az ovális labdát, máris passzolva tovább egy mozdulattal. Mint később megtudtuk, Murphy a bulldog, kiválóan képzett rugby játékos, kinek trénere nem más mint saját gazdája Michael, a helybéli postás. De mindezt mi akkor még nem tudhattuk.Meglátott minket és hevesen integetve elindult felénk.
- Hungarrrrrian carrrtoonists!- Kiabálta lelkendezve.
Itt a postás mindenkit ismer, gondoltam miután bemutatkozott, és egy szuszra elmesélte, hogy Ő hordja a leveleket a Horizon hotelbe ahol a szállásunk volt és már látott is minket rajzolni. Bemutatta a kutya kunsztjait és elbeszélgettünk vele országainkról, szokásainkról és ezek után már nem is csodálkoztunk azon, hogy meghívott az egyik kocsmába. Persze nem azonnal, mivel még alig kelt fel a nap, hanem közölte velünk, értünk jön majd délután. Így is történt.Elindultunk, mendegéltünk mígnem egy szép gótikus templomhoz nem értünk.
Itt megálltunk és betértünk. Nagyot néztünk. Ez volt a kocsma.
Az oldalhajó helyén hosszú bárpult, ahol a padsorok és az oltár állott egykoron ott pedig asztalok, székek és vigadó polgárok sokasága.
Egy pint nem pint (márpedig egy pint itt pont egy pint ), így hát elidőztünk.
Látva meglepetésünket, Misi ( tetszett neki ha így hívtuk ) megígérte, hogy a koccintások után megmutatja majd azt a templomot is, mely színházként szolgál és azokat is amelyeket eredeti rendeltetésüknek megfelelően használnak.
Körbetekintve megakadt a szemem a város címerén.
A koronás pajzsot egy hal és egy oroszlán fogta közre, alatta szalag felirattal, mely a város jelmondata lehetett.
-Nem-nem! Rrrrrberrrrt Brrrrrnsz.. Mint mikor apám gyermekkoromban berúgta a Pannóniát. Berregjen az az „R”.
Lassan araszolva Marabuval hajnalban a „Lógrrrin” felé, melyet szabadon Zöld Alsónak fordítottunk, és lázasan igyekeztünk elsajátítani a helyes skót akcentust.
Miközben már egész jól recsegtettünk , felfigyeltünk egy kutyájával közeledő alakra. Lenyűgöző látvány volt. Az ég borongós, a zöld gyep szinte összeér a szél által felkorbácsolt hullámokkal. A Firth of Clyde vize barna kocsonyaként remegő medúzák sokaságát sodorta a partra. A háttérben egy igazi skót várkastély húzódott. Előtte egy igazi négylábú középpályás aki röptében kapkodta el az ovális labdát, máris passzolva tovább egy mozdulattal. Mint később megtudtuk, Murphy a bulldog, kiválóan képzett rugby játékos, kinek trénere nem más mint saját gazdája Michael, a helybéli postás. De mindezt mi akkor még nem tudhattuk.Meglátott minket és hevesen integetve elindult felénk.
- Hungarrrrrian carrrtoonists!- Kiabálta lelkendezve.
Itt a postás mindenkit ismer, gondoltam miután bemutatkozott, és egy szuszra elmesélte, hogy Ő hordja a leveleket a Horizon hotelbe ahol a szállásunk volt és már látott is minket rajzolni. Bemutatta a kutya kunsztjait és elbeszélgettünk vele országainkról, szokásainkról és ezek után már nem is csodálkoztunk azon, hogy meghívott az egyik kocsmába. Persze nem azonnal, mivel még alig kelt fel a nap, hanem közölte velünk, értünk jön majd délután. Így is történt.Elindultunk, mendegéltünk mígnem egy szép gótikus templomhoz nem értünk.
Itt megálltunk és betértünk. Nagyot néztünk. Ez volt a kocsma.
Az oldalhajó helyén hosszú bárpult, ahol a padsorok és az oltár állott egykoron ott pedig asztalok, székek és vigadó polgárok sokasága.
Egy pint nem pint (márpedig egy pint itt pont egy pint ), így hát elidőztünk.
Látva meglepetésünket, Misi ( tetszett neki ha így hívtuk ) megígérte, hogy a koccintások után megmutatja majd azt a templomot is, mely színházként szolgál és azokat is amelyeket eredeti rendeltetésüknek megfelelően használnak.
Körbetekintve megakadt a szemem a város címerén.
A koronás pajzsot egy hal és egy oroszlán fogta közre, alatta szalag felirattal, mely a város jelmondata lehetett.
NE’ER FORGET THE PEOPLE . Soha ne feledd a népet.
Megszerettem Skóciát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése