sárga rózsa

There's a yellow rose of Texas
That I am going to see
No other soldier knows her
No soldier, only me.
She cried so when I left her
It like to broke my heart
And if I ever find her
We never more will part.

She's the sweetest rose of color
This soldier ever knew
Her eyes are bright as diamonds
They sparkle like the dew.
You may talk about your dearest May
And sing of Rosa Lee
But the Yellow Rose of Texas
Beats the belles of Tennessee.

Oh, my heart is feeling weary
And my head is hanging low
I'm goin' back to Georgy
To find my Uncle Joe.
You may talk about your Beauregard
And sing of Bobby Lee
But the Gallant Hood of Texas
He raised Hell in Tennessee.

(The yellow rose of Texas/ Folk tune)

Elszáradt a sárga rózsa
Nem jött senki el, hogy kidobja
- Dana-dana-don-, ki az ablakon
- Dana-dana-don
Nem él már, nem is szép, halott rég
- Dana-dana-don-, de látni akarom
- Dana-dana-don

Jaj, de rég volt már, hogy szépnek láttam
Széltől óvtam én, úgy vigyáztam
- Dana-dana-don-, kedveltem nagyon
- Dana-dana-don
Elmúlt rég, nincs erőm, hogy kidobjam
- Dana-dana-don-, látni akarom
- Dana-dana-don

Jóbarátom, tudod-e, hogy mért nem meri
Soha senki beismerni azt
Hogy, ha elmúlt az, amiban hittünk
Az, ami oly szép volt, de vissza sose tér

Azt hiszem, rájöttem már
- igen
Gondolkozz el, nem nehéz
- óh, nem

Látod, elment ő és itt a rózsa
Szép emlékem sárga virága
- Dana-dana-don-, régi bánatom
- Dana-dana-don
Nem él már, nem is szép, halott rég
- Dana-dana-don-, látni akarom
- Dana-dana-don

Régen elszáradt a sárga rózsa
Jönne már egy lány, hogy kidobja
- Dana-dana-don-, ki az ablakon
- Dana-dana-don
Bevallom, nincs erőm, hogy kidobjam
- Dana-dana-don-, látni akarom
- Dana-dana-don

Jóbarátom, tudod-e, hogy mért nem meri
Soha senki beismerni azt
Hogy, ha elmúlt az, amiban hittünk
Az, ami oly szép volt, de vissza sose tér

Azt hiszem, rájöttem már
- igen
Gondolkozz el, nem nehéz
- óh, nem

(Sárga rózsa/ Illés együttes)

...Gulyásbojtárnak kell neki lenni, mert az ingujja elöl össze van kötve: a lobogós ingujj a szarvas állatok közt akadékos volna. Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a szűre is, selyemvirágokkal kivarrva, csatos szíjon lóg le a félválláról. Bal kezében a lazán eresztett kantárt fogja, jobb keze csuklójára akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös.

Széles, feltűrt karimájú süvege mellé tűzve egy sárga rózsa.

Mikor egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja a rózsát, nem veszett-e el? Aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát. ...

(Jókai Mór/ Sárga Rózsa/részlet)

Hát ennyit a sárga rózsáról, mi a kertben nyílik, meg még ezt is ha ideklikkelsz.

PS: Ennek viszont csodás az illata, Mór bátyám!