Valamikor hajnali három óra előtt kerülhettem félig éber állapotba. A mahorka nem tudom minek kapcsán "kattant be" , csak arra emlékszem, hogy attól a perctől kezdve nem tudtam másra gondolni. Hozta az összes hozzátapadó élmény emlékét. Éreztem a szagát mely keveredett az orosz kantin Krasznaja Maszkva kölnijének illatával. Megjelent előttem a Kazbek doboza a vágtató lovas figurájával. Magam előtt láttam, sőt éreztem miként nyomkodom, hajlítom a hosszú szopókát. Húsz éve rajzoltam a Ludasba a győzelem órái című képet, melynek eredetijét még akkor marabu mesternek ajándékoztam. Ennél a rajznál nagy hasznomra volt az a "szaktudás", melyet most megint az ujjaimban éreztem. Mind ez nem volt elég. Láttam magam a mátyásföldi laktanya hármas őrhelyén, hol a kerítés túloldalán a ruszkik gyakorlatoztak. A kiskatonák vegyvédelmi köpenybe burkolódzva órákig guggoltak, tán büntetésként. Néha kidőlt egy-egy "emberbatyú" a sorból. Megjelent előttem az egyik köpcös orosz őrnagy prémbundás, akkoriban gyönyörűnek látott felesége, amint egy hanyag kézmozdulattal távolítja el az orrából azt, ami nem oda való. Hánykolódom reggelig. Agyam minden rekesze, kamrája megtelt a mahorka által felidézett emlékképekkel. Arra riadtam, hogy az oroszok a spájzban vannak. Virtuálisan, hál' istennek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése