Privatizáltam Matolcsy Gyurit. Egy éve, mikor kisunokám kezében megláttam a randa, csíkos, csupaláb, kancsal rongybabát, kicsúszott a számon, hogy -ni-ni, ez tisztára a matolcsigyuri. A gyermek füle, esze éles, innentől a név ráragadt a kis szörnyűségre. Esztike imádta ezt a kis kreatúrát a hajánál fogva forgatni és néha odacsapni falhoz, bútorhoz. Nem csoda, hogy szétálló szemei nem sokáig bírták a gyűrődést. Vissza kellett varrni, de most már sokkal kancsibb. Tegnap az unortodox jobbkéz kiállt és a szemünkbe mondta, az a nagyon mínusz amit produkált az egy csodálatos eredmény. Kölcsön vettem a rongybabát és azt tettem vele, amit kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése