karikaturisták

Vitába bonyolódtunk a Magyar Karikaturisták facebook csoportja oldalon, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem akartam nagyon kötekedni, ezért írtam egy rövid tanmesét, mely így szólt:

Valamikor a boldog békeidőkben a Parnasszus Kávéházban a koszorús költők asztalához lépett Nemoda Buda mérlegképes könyvelő és mély tisztelettel kérte a becses társaságot, hogy hallgassák meg legújabb opuszát, mely így hangzott:

"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?"

A költők szánakozva mosolyogtak és nem biztatták fényes jövővel. Nemoda Buda sértetten távozott és foghegyről még odavetette, hogy az ő versét sokkal többen fogják verselni, mint a díszes gyülekezetét együttvéve. Nemoda Budának igaza lett.

Néhány perc telt csak el, mikor megjelent Nemes Zoli napjainkra átírt változata:

‎2012-ben a Parnasse Pub hátsó asztalánál három sovány, fáradt költő iszogatta langyos sörét, amikor hozzájuk lépett N. B. (23) biztonsági őr, és vigyorogva lecsapta eléjük a Heti Trutyi legfrissebb számát, benne élete első versével:

"zöld erdöbe jártam!
kék iboját látam
elakart, hervadni.
szabad e losconi!"

A költők egyike szomorúan megjegyezte, hogy ez nem vers, mire N.B. sértő utalás tett a költő származására, majd miután ököllel arcon ütötte, hangosan szitkozódva a társaságra borította az asztalt.
A helyszínelés még tart.

Ezért a gyors reakcióért ide is felteszem egyik kedvenc Nemesemet. Időszerű!