Csak úgy néztem ki magamból valamelyik reggel, nem nagyon érdekelt a világ. A reggeli TV adás duruzsolt a háttérben. Csak szavak jutottak el hozzám, nem mondatok. Egy mondat viszont megragadt bennem, mert mindig visszatért. Így hangzott. - Mindig azt mondom. - A negyedikre-ötödikre már felkaptam a fejem. Ki ez az önhit alak. Mivel vendégségben voltam, nem volt nálam rajzeszköz így hát azt használtam amit találtam, hogy megörökítsem a csalhatatlanság -e díszpéldányát. Valami Zoltán, és MDF politikus. Ezek után lehet, hogy a vezetékneve már nem is fog érdekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése