Nézem a híradót. Az Andrássy úton egy nyúlánk fiatalember szlalomozik egy tálca tojással. Óvatosan tartja, egyensúlyozik vele, el ne törjön egy se. Mellette az út szélén végig kordonrács. Olyan, mint egy városba telepített szafaripark kifutója. A rács túloldalán egy megvadult fotós követi a szerencsétlen tálcavivőt. Kiszemelte áldozatát és kameráját csattogtatva rávetette magát. A kedves ifjú jóindulatát kifejezendő, megkínálta egy tojással és futni kezdett. Arra sétált öreg néne. Testre feszülő fekete vászonnadrágot és trikót viselt, hogy ne legyen feltűnő. Úgy nézett ki mint egy negatív Michelin gumi reklám. Megállította a kedves tálcahordozót, mivel látta milyen adakozó a lelkem. Kért tőle egy tojást. Mivel az ifjú nem csak kedves, de jószívű is volt, adott neki.
A nénike egy kecses karlendítéssel az első arra járó fotóshoz vágta majd derűs arccal tovatotyogott.
Ma lesz mit mesélni az unokáknak. A rendőrség a helyén volt.
A nénike egy kecses karlendítéssel az első arra járó fotóshoz vágta majd derűs arccal tovatotyogott.
Ma lesz mit mesélni az unokáknak. A rendőrség a helyén volt.
2 megjegyzés:
Egy korombéli kollégámat megkérdeztem, hogy miért szidja olyan habzó szájjal az "ÁVÓ"-sokat, mit tettek vele, hogy oly sok törleszteni valója van velük szembe? Azt mondta - esköszöm így volt - hogy kisiskolás korában egyszer a járdán bicajjozott, a rendőr megállította, és leeresztette a gumiját. Szegény Laci barátomnak úgy kellett hazatolnia a cajgát a 80-as évek Kaposvárán...a rendőrők meg nem is sejtették, hogy míly mély sebet ejtettek egy magyar emberen.
Nem vitatkoztam.
ezt hívják "fogatlan provokátor"-nak ?
B]
Megjegyzés küldése