Van olyan, hogy az embernek nem jut semmi az eszébe. Ez legtöbbször akkor jelentkezik, mikor dömping van. Én is voltam ilyen helyzetben. Ilyenkor az egyszerű karikaturista lázasan lapoz és várja a megcsillanó fényt. Ha nem csillan, akkor jön a határidő, jön a pánik. Rajznak pedig lenni köll. Ilyenkor már minden összefolyik és könnyen hiszi azt az egyszeri, hogy a már korábban látott ötlet a sajátja és csak később jön a déjá vue érzés. A legrosszabb az, ha erre mások hívják fel a figyelmet. Ilyen rajz a csatolt is. Egy francia lapban láttam egy hasonlót egykoron és úgy megragadt bennem, hogy azt hittem a sajátom. Később szembe jött velem. Több verzióban is. Ez mutatta, nem csak én inspirálódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése