Lassan egy hete itthon vagyok és még nem tudtam átállni. Igazi honvágy nem gyötört az elmúlt hónapban mégis mikor New Yorkban egy Gavin Sewell nevű artista felvonta szemöldökét és csak annyit kérdezett -Fidesz?- már alig vártam, hogy haza érjek. Hazajöttöm előtt még hősiesen begyűjtöttem kolléganőm rajzát, melyet még évekkel ezelőtt küldtem ki és azóta kért szerezzem valahogy vissza. Nem jöttem üres kézzel. Kis unokámnak vásárolt kacagó kacsa okozott némi fejtörést, mert bárhogy csomagoltam a bőrönd mélyéről mindig kihallatszott a vihogás. Nem elég , hogy az odaérkezésemkor szétszedtek most még fel is hívom magamra a figyelmet. Hál istennek megúsztam. Az a zaj ami a reptereken van, elnyomott minden hangot mely a csomagom mélyéről tört elő. Itthon végre ismét látom, mindenki a vízen jár ami jó alkalom arra, hogy elővakarjam régi rajzaimat ebben a témában. Hogy fér el ennyi messiás ilyen kis helyen? Egyszerű. Sok jó messiás kis helyen is elfér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése