2009. augusztus 10., hétfő

itthon


Mindenhol jó de legjobb sehol, mondják és lehet benne valami. Alig hogy a vágyott hon földjére léptem már mentem volna vissza vagy valahová máshova. A mondat utolsó két szava szlovákul van. Eltakarítottam a rákoshegyi tornádó nyomait és helyreállítottam a megsérült bícset. Azt mesélik a szemtanúk, a tölcsér úgy kóborolt az utcákon mint valami hazajáró lélek. Nekifogtam megrajzolni az éppen esedékes portrét és utána néztem miként állunk a hó végén startoló Vidor fesztivállal. Mindeközben hébe-hóba elszenderedtem. Az időzavar nálam lassan áll helyre. Legalábbis a héten erre fogtam mindent.

Nincsenek megjegyzések: