-Gyere papi, most olyant mutatok mit egyhamar nem felejtesz - mondta Dóra lányom és elvitt Somogyfajszra. Egy régi kúriában, hol amatőr képzőművészek nyári tábora volt éppen ekkor, találkoztunk túravezetőnkkel. Terepjáróba szálltunk és belevetettük magunkat a somogyi vadonba. Háromszáz hektár védett terület járható és járhatatlan utakkal, halastavakkal, racka nyájjal, szürke gulyával és ami a legfontosabb, fekete gólyákkal. A közismert fehér gólyákkal ellentétben a fekete gólya kerüli a lakott területeket és az élőhelye európa szerte csökken. Ez a tájegység , ha így fenn tudják tartani ideális otthont nyújt ezeknek a madaraknak nem beszélve a gyurgyalagokról, jégmadarakról és társaikról. Sikerült egy példányt a lencsémmel becserkészni, habár a távolság meglehetősen nagy volt, az öreg fán őrt álló ciconia nigra a régi kínai tusrajzokat idézte elém. Hazafelé az út mentén egyre gyakrabban tűntek fel a gépkocsik ablakán át kihajított italos palackok, dobozok melyek jelezték hogy a természetet az embernek elsősorban önmagától kell megvédenie.
2009. augusztus 12., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése