Az én generációm akár szerencsésnek is mondhatná magát, mert a háborút megúsztuk. Az igaz, hogy a békét nem, de ne legyünk telhetetlenek. Szüleim már nem voltak ennyire mázlisták. Minimum egy világégés kijutott nekik. Részletes önéletrajzok tengerét íratták velük, melyek rugalmasan változtak aszerint, ki volt a fogadó fél. Az izgalmas részletek persze kimaradtak ezekből, de a családi legendárium megőrizte. Fortyog ismét a világ és unokáink jövőjéért ismét aggódnunk kell. Vajon a ő biográfiájukba mi lesz belekódolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése