
1941 - 2011

Nyilván az öregedéssel jár, hogy idegen ötleteket fényezek. Egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy mások által előállított szellemi terméket gondolok tovább. Az itt látható plasztika annak idején a Hamiltoni szoborparkban került az utamba és most inspirált.


Mai hír. A Liszt már 200. Ne örüljön senki, a Ferencről van szó. Kétszáz éve született Liszt Ferenc. A boltban már 300. Franzba! Már semminek nem lehet önfeledten örülni.

Van úgy, hogy az ember lát egy ötletet és továbbgondolja. Most velem is ez történt. Még szerencse, hogy volt itthon sörösüveg ( mióta bevezették az üvegvisszaváltó automatákat, képtelenség megszabadulni tőlük ).
Ana egy brazil blogbarát. Gyakran látogatjuk egymást. Az ő legújabb posztját látva döbbentem rá mekkora piszoknagy művész is vagyok én, úgy ám. Ana ugyanis bemutatta Jean Shin new york-i installációját, melynek címe "hang hullám". Nos én évekkel megelőztem az amerikai művészt, mikor megalkottam a betűtenger hullámverését. Nagy szellemek, ha találkoznak!



Oly korban élünk most e földön mikor a minket körülvevő világ erős érzelmi reakciókat vált ki belőlünk. Mindenre van megoldás. Apám kacatjai közt matatva egy becsomagolt epekő és egy lepattogott zománcú kiváló dolgozó jelvény közt akadtam a kincsre, mely segít, ha a röhögéstől véresre karmolom magam. A nemrég fellelt első világháborús angoltapasszal együtt átsegíthet a nehéz időkön.






