Mikor felhúztam a redőnyt megláttam, megint havazott. Jobb később mint soha. Hólapátot ragadtam és a kamerát is zsebre vágtam. Több mint száz méter várt rám, meg is izzadtam rendesen és még a hólapát is eltörött. Ezek után vettem elő a kamerát, hogy megörökítsem az utókornak a globális felmelegedés előtti utolsó pillanatot. Talán a hangulat hozta, hogy ezt az ausztrál háborús balladát gajdoltam elfúló hangon. A dolog pikantériája, hogy eközben a kenguruk földjén tombol a nyár és a bozóttűz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése