Volt egy piros autónk. Kis krapek voltam és csak arra emlékszem "pirosautónak" hívtam valamint hogy az ajtaja egyszer becsípte a kezem. Már felcseperedtem mikor megtudtam, egy Ford Eiffel márkájú gépkocsi volt. Rákosi Mátyásnak szüksége lett rá, pedig igencsak viseletes volt és hosszú percekig kellett kurblizni míg beindult. Ám a kommunizmus hajnalán a hatalom, ha igényelt valamit azt meg is kapta. Később még inkább. Kétszáz forint kártérítést kapott atyám a rekvirálásért és hogy a pénz ne vesszen kárba, vásárolt egy tangóharmonikát. Az akkor oly divatos csasztuskák énekléséhez ez az eszköz elengedhetetlen volt. Sajnos a művészi pálya túl rögösnek bizonyult és a zeneszerszám fölöslegessé vált, viszont apa úgy érezte balonkabát nélkül nem ember az ember, ezért a harmónikát egy ilyen felsőruházati cikkre cserélte. Talán már mondanom sem kell, a kabát egy alkalommal a vonaton maradt. Úgy tűnik apám tehetségét én örököltem.
1 megjegyzés:
Sose sejtettem, hogy ilyen népmesei motívumok vegyülnek a családtörténetbe. ;-) Többet.
Megjegyzés küldése